Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Apunen, Osmo: Finnország külpolitikai vonala
hatalmak közötti alapvető vitakérdés lenni, Finnország 1972-ben mindkét német államot egyidejűleg elismerte és diplomáciai kapcsolatokat létesített velük. A biztonsági problémák mellett Finnország úttörő módon vett részt a gazdasági együttműködés kérdéseiben is. A Finnország és a Szovjetunió közötti műszaki-tudományos együttműködési egyezményt 1971-ben követte a tudományos, műszaki és ipari együttműködési megállapodás. A különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatai szempontjából nagy érdeklődést váltott ki Finnország és a szocialista országokat tömörítő Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) között 1973-ban megkötött együttműködési egyezmény. Ezen túlmenően Finnország első szabad piacgazdasági országként szabadkereskedelmi kapcsolatokat hozott létre a kelet-európai kis szocialista országokkal a hetvenes évek közepén. A hetvenes évek egyezményei mellett továbbra is fejlődött a BEKS-egyezményen alapuló hagyományos kétoldalú kereskedelem és együttműködés Finnország és a Szovjetunió között. Uj elemként jelentkezett a 15 éves gazdasági együttműködés tervezetének perspektívája. Finnország kereskedelempolitikai rendszeréhez a keleti kereskedelem rendezése mellett hozzátartozik az Európai Gazdasági Közösséggel (EEC) 1973-ban megkötött szabadkereskedelmi megállapodás is. II. A Paasikivi—Kekkonen vonal Általános irányvonalak A külpolitikai vezetés nyilvános állásfoglalásai, a legfontosabb államközi egyezmények és gyakorlati lépések alapján fel lehet vázolni Finnország külpolitikai tevékenységének programját, amelyet Paasikivi —Kekkonen vonalnak nevezünk. A program meghatározza Finnország külpolitikájának általános irányvonalait. Két alapvető cél elérésére törekszik: — Finnország állami függetlenségének védelme. A cél megtartani az ország szuverén jogát, hogy maga döntsön belső ügyeiben (belső cél); — Finnország nemzetközi függetlensége. A cél biztosítani Finnország számára a lehetőséget, hogy érdekeit megvédje a nemzetközi kapcsolatokban (külső cél). A Paasikivi—Kekkonen vonal előterében a keleti kapcsolatok állnak: Finnország biztonsága elválaszthatatlan a Szovjetunióhoz való viszonytól, Finnország külpolitikája nem lehet szovjetellenes. A Paasikivi —Kekkonen vonal szerint a Szovjetuniónak Finnország irányában jogos, legitim érdekei vannak, amelyek az ország önvédelméből adódnak. Mivel a Szovjetunió mint nagyhatalom képes gondoskodni és gondoskodik védelméről, Finnországnak érdekében áll, hogy mindent megtegyen e jogos védelmi igény kielégítésére. Ez biztonságpolitikai szükség- szerűség. Amennyiben ez sikerül, Finnországnak a Paasikivi—Kekkonen vonal alapján jó feltételei vannak ahhoz, hogy megőrizze állami függetlenségét. Finnország és a Szovjetunió között az egyéb kérdéseket a békés egymás mellett élés elvei szerint rendezik. Ezek az elvek szabályozzák a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatait, vezető gondolatuk a belügyek- be való be nem avatkozás és a békés együttműködés. A Paasikivi—Kekkonen vonal értelmében Finnország más országokkal — mindenekelőtt a többi északi országgal — való kapcsolatainak alapja a megbízható keleti kapcsolatok. De jó nyugati kapcsolatokat nem lehet a jó keleti kapcsolatok rovására építeni. A Paasikivi—Kekkonen vonal szerint Finnország a legjobban úgy gondoskodhat biztonságáról és különösen arról, hogy érdekeit megvédje a nemzetközi kapcsolatokban, ha a nagyhatalmak közötti érdekellentétektől távol tartja magát. Ez az elv központi helyet foglalt el Paasikivi idején. Az akkori nemzetközi viszonyok következtében a hidegháború és a világ két élesen szemben álló csoportra való megosztottsága csak elhárító semlegességre adott lehetőséget. Ugyanez a gondolat Kekkonen külpolitikájának is építő eleme. De a hidegháború befejeződése, a békés egymás mellett élés megszilárdulása megteremtette a feltételeket az aktívabb semlegességi politikához is127
