Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Apunen, Osmo: Finnország külpolitikai vonala
Finnország külpolitikájának e legfontosabb céljai és eszközei alapján a Paasikivi—Kekkonen vonal három lényeges tevékenységi területe a következő: a keleti kapcsolatok, a semlegességi politika és a békepolitika. A keleti kapcsolatok Finnország és a Szovjetunió kölcsönös kapcsolatainak szilárd alapja, a békeszerződés és a BEKS- egyezmény meghatározza e politika általános kereteit. A különböző területeken folytatott együttműködést számos megállapodás szabályozza. A békeszerződésben kétféle rendelkezést lehet megkülönböztetni: teljesülő és folyamatos rendelkezéseket. Teljesüld rendelkezések voltak többek között a háborús kártérítések, a területrendezések, valamint a háború következtében létrejött rendkívüli körülmények megszüntetésére vonatkozó egyes rendelkezések. A szerződésben meghatározott körülmények megvalósulása után az egyezménynek ez a része teljesült. A folyamatos rendelkezések viszont olyan körülményekre vonatkoznak, amelyek bármikor aktuálisakká válhatnak. A békeszerződés eme igen jelentős kötelezettségei közül a legfontosabbak: — a finn honvédelmi erők feladatait, valamint fegyverzetének és állományának mennyiségét és minőségét szabályozó rendelkezések; — a szövetségesek (a Szovjetunió) ellen irányuló háborús propagandát és más ellenséges tevékenységet tiltó rendelkezések; — a félkatonai szervezeteket, valamint a honvédségen kívüli katonai kiképzést tiltó rendelkezések ; — annak kötelezettsége, hogy Finnország kívül maradjon más államok ellen irányuló szövetségeken és csoportosulásokon, rendelkezések; amelyek megakadályozzák Finnország részvételét Németország és Japán újrafelfegyverzésében és hadiiparának fejlesztésében. A BEKS-egyezmény a biztonságra, a politikai kapcsolatokra, valamint a békés egymás mellett élésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A biztonságpolitikai rendelkezéseket az egyezmény 1. és 2. bekezdése tartalmazza. Ezekben meghatározzák azokat a katonai intézkedéseket, amelyek arra az esetre vonatkoznak, ha Finnországot vagy a Szovjetuniót Finnország területén át fegyveres támadás éri. A katonai rendelkezések két dologra irányulnak. A katonai együttműködésről szóló nyílt egyezménnyel, amely bizonyos előre meghatározott esetekre érvényes, igyekeztek eleve megelőzni olyan helyzet kialakulását, amelyben szükség lehet katonai erőre. Bíznak benne, hogy az eset következményeinek ismerete önmagában is elhárítja harmadik fél Finnország ellen irányuló mesterkedéseit. Az egyezmény természetesen konkrét rendelkezéseket tartalmaz e fentebb említett meghatározott helyzet létrejötte esetére. Ha nem tartalmazná, az egyezménynek nem volna megelőző hatása. Az egyezmény biztonságpolitikai jelentősége tehát a konkrét rendelkezések hihetőségétől függ. A honvédelmi politika egyik feladata ennek a hihetőségnek a fenntartása. A BEKS-egyezmény politikai kapcsolatokra vonatkozó rendelkezései közül a legfontosabb annak megállapítása, hogy Finnország igyekszik kívül maradni a nagyhatalmak érdekellentétein. E rendelkezést jogosítónak és egyeben kötelezőnek értelmezték. Az általános elvet korlátozzák és pontosítják az egyezmény egyes bekezdései. Kötelezőnek kell tekinteni mindenekelőtt azt a rendelkezést, miszerint a felek nem vehetnek részt a másik fél ellen irányuló szövetségekben vagy csoportosulásokban. Ez az ún. ellentét-klauzula nem adhatja meg a jogot Finnországnak, hogy kívülálló maradjon abban az esetben, ha az egyezmény katonai bekezdéseiben említett támadás megtörtént, vagy annak veszélye nyilvánvaló. Továbbá pontosítónak kell tekinteni az egyezmény azon rendelkezését amely szerint Finnország és a Szovjetunió megállapodott a nemzetközi béke és biztonság erősítésében az ENSZ céljainak és alapelveinek megfelelően. Finnország békepolitikája szempontjából fontos politikai viszonyokat szabályoznak a belügyekbe való be nem avatkozás és a szuverén egyenlőség elvei. 128
