Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Kiss J. László: RIO-jelentés a Római Klubnak: „A növekedés határai”-tól az „új nemzetközi rendszerig”
messzebbre, a világnézeti alapok lényegében nem változtak. A Meadows-féle jelentés az amerikai monopol-kapitalizmus fejlődését, a Tinbergen-jelentés a nyugat-európai szociáldemokrata társadalom-politika elemeit vetíti ki a nemzetközi viszonyok területére. A Római Klub számára készített jelentések politikai-ideológiai és módszertani fejlődésének vizsgálata — a RIO- jelentés részletesebb elemzése előtt — Meadows, valamint Mesarovic és Pestel világmodelljé- nek áttekintését igényli. A „növekedés határai” és az „organikus növekedés” Az 1971-ben megjelent Meadows-féle rendszerdinamikai számítógép-modell, amely ,,A növe- dés határai” címen vált ismertté, a várható világfejlődést öt alapvetőnek tartott tényező (ipari termelés, korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagok, élelmiszerhiány, népszaporulat, környezetszennyeződés) vizsgálatából próbálta levezetni. Meadows arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi egyoldalú növekedési tendenciák folytatódása esetén a homogénnek tekintett „világrendszer” a jövő század közepéig növekszik, azután katasztrófaszerűen összeomlik. A Meadows-féle jelentés a nulla-növekedés terápiáját, azaz a gazdasági fejlődés és a népszaporulat befagyasztását ajánlotta, amíg létre nem jön a globális egyensúlyi állapot. „A növekedés határai”-nak katasztrófa-jóslata a polgári és a marxista kutatók széles körű bírálatát váltotta ki. Helio Joaguaribe brazil társadalomtudós rámutatott, hogy a Meadows-féle jelentés következtetései arra ösztönzik a tőkés világot, hogy a maga számára tartalékoljon minden hiánycikket, miközben a „perifériáknak”, tehát a fejlődő világnak korlátozó politikát írnak elő. A marxista bírálók hangsúlyozták, hogy a modell alapját alkotó tényezők kiválasztása sajátosan az amerikai társadalom ideológiai tükörképe. A modellben minden társadalmi mozgást a gazdasági kérdéseknek, a tőkés érdekeknek rendelnek alá; a politikai és a társadalmi viszonyok, valamint az emberi szükségletek figyelmen kívül maradnak; a világ az amerikai tőkés viszonyok kivetítésével egységessé és homogénné válik. Számos más bíráló arra hívta fel a figyelmet, hogy a Meadows által a jövő század közepére jósolt összeomlás Latin-Amerikában és Délkelet- Ázsiában már napjainkban bekövetkezett. Olyan „világmodell”, amely a növekedés befagyasztását tanácsolja, amikor a magas életszínvonallal rendelkező tőkés országok használják fel a világ erőforrásainak legnagyobb részét, aligha fogadható el a fejlődő világ számára. A Mesarovic és Pestel vezetésével a Római Klub számára 1974-ben elkészült második jelentés számos módszertani változást tartalmazott a Meadows-féle rendszerdinamikai modellel szemben. A „Fordulóponton az emberiség” c. jelentésben tárgyalt „világmodell” egyrészt a „világrendszer” (a világ jelenlegi társadalmi-gazdasági struktúrája) horizontális átrendezését, vagyis a jelenlegi államközi és interregionális kapcsolatok megváltoztatását ajánlja, másrészt a „globalizmus” ideológiájának a meghirdetésével az ún. vertikális struktúrában, vagyis a technológiai, ökológiai, demo-ökonomiai stb. területeken is módosításokat javasol. Pestel és Mesarovic — Meadowszal szemben — már nem a „világrendszer” „monolitikus” felépítéséből indul ki, hanem a világ tíz részre osztott szerkezetéből. A nulla-növekedéssel szemben Pestel és Mesarovic az „organikus növekedés” kategóriáját vezeti be. szerintük az a legfontosabb feladat, hogy a világot a kiegyensúlyozatlan és ellenőrizetlen növekedés szakaszából az „organikus növekedés” szakaszába vezessék át. Az emberiség egyelőre átmeneti állapotban, „fordulóponton” van. A jelentés szerzői az „organikus növekedés” megvalósításával olyan „világ- rendszert” képzelnek el, amelyben a „részek” organikusan kapcsolódnak egymáshoz s az egyik rész növekedése a többi növekedésétől függ. Az „organikus növekedés” rendszerében tehát minden olyan folyamatot, amely bármely „rész” differenciálatlan növekedéséhez vezetne, a többi rész kölcsönös, „organikus” függősége ellenőrzi és korlátok között tartja.2 Meadows után Mesarovic és Pestel elmélete sem ad minőségileg új kiindulópontot. Noha a világot már nem tekinti egyneműnek, a két világrendszer eltérő társadalmi-gazdasági viszo93
