Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Kiss J. László: RIO-jelentés a Római Klubnak: „A növekedés határai”-tól az „új nemzetközi rendszerig”
nyaiban gyökeredző ellentmondást nem veszi kellően figyelembe. Meadows számítógépes elemzéséhez hasonlóan a „Fordulóponton az emberiség” is objektív, tudományos vizsgálatról beszél, jóllehet a modell alapjául szolgáló polgári ideológia világosan felismerhető a végkövetkeztetésekben, a világmodell struktúrájában és az azt meghatározó érdekek osztálytartalmában. A társadalmi rendszerek, a nemzetközi politikában meglevő osztályellentétek helyére az „Észak” és „Dél”, a „szegény” és a „gazdag” országok strukturális ellentéte kerül. Meadowshoz hasonlóan Mesarovic és Pestel istermészeti folyamatokként értelmezi a konkrét társadalmi-történeti folyamatokat, tehát a környezeti válság éppúgy, mint a természeti kincsekkel való rablógazdálkodás független a tőkés társadalmi-gazdasági viszonyoktól, szerintük az „ember” által okozott válságokról van szó. A „Fordulóponton az emberiség” a „globalizmus” ideológiáját hirdeti — nem valami egyformaság, hanem a világ harmonikus, rendszerszerű sokféleségének értelmében —, amely a monopolkapitalizmus keretei között kíván hozzájárulni az „egész világrendszer alkalmazkodóképességének fokozásához”. Pestel és Mesarovic új „világtudat” kifejlesztésének szükségességét hangsúlyozza; azaz minden ember mint „világpolgár” legyen tisztában helyzetével és fe- felelősségével. A „globalizmus”, a „globális tudat” kialakításának igénye — a világon csakugyan meglevő problémák megoldására való ösztönzés mellett — alkalmas arra is, hogy a partikuláris, monopolkapitalista érdekeket globális érdekként tüntesse fel. Sőt, az emberi túlélés alapvető kérdéseinek az osztályszempontoktól látszólag megfosztott tárgyalása, a „kölcsönös függőség rendszerének” hangsúlyozása az ideológia és a forradalmi mozgalmak diszkredi- tálásának a lehetőségét is magában rejti. A „világbékét” biztosító „organikus növekedéshez” Pestel és Mesarovic szerint egyenjogú partnerek közötti politikai és gazdasági kapcsolatokra van szükség. Csakhogy épp ennél a pontnál nem ad a „Fordulóponton az emberiség” konkrét stratégiát. A számítógépes elemzések csupán a válságfolyamatok ötven évre kivetített alternatíváit mutatják. A szerzők a cél elérésére csupán annyit javasolnak, hogy az országoknak politikai-gazdasági egységbe kell tömörülniük, ezeknek az egységeknek „regionálisan koherens” terveket kell kidolgozniuk és politikai döntésekkel a gyakorlatban megvalósítaniuk. A világ regionalizálásának ez a felfogása rokon elemeket tartalmaz az Egyesült Államok globálpolitikai koncepciójával, amely a világméretű imperialista jelenlét korszaka után az Amerika-barát regionális középhatalmak (szub- imperializmusok) kialakítására és ezzel közvetett imperialista jelenlétre törekszik. Az „egyenjogú” és „kiegyensúlyozott” partnerek közötti kapcsolatok létrehozása érdekében a Tinbergen-jelentés túlhaladja az „organikus növekedés” meglehetősen elvont koncepcióját, a számítógépes elemzések helyett a tervezett globális változás stratégiájára és eszközrendszerére, a hosszú és rövid távú konkrét javaslatokra helyezi a hangsúlyt. A KlO-jelentés felépítése, alapkategóriái és értéktartalma A RIO-jelentés esetében nem számítógépes modellel van dolgunk. Meadows, valamint Mesarovic és Pestel számítógépes világmodelljeivel szemben Tinbergen abból indul ki, hogy „értékmentés” magatartás alapján nem lehet változtatási javaslatokat tenni: minden változtatási stratégia meghatározott értékeket tartalmaz. A RIO-jelentés leszögezi, hogy a jelenlegi „nemzetközi rendszer” átalakítása nem csupán az államok közötti gazdasági kapcsolatokra korlátozódik. Az „új nemzetközi rendszer” létrehozása alapvető változtatásokat követel a politikai, társadalmi és kulturális területeken, nemzeti és nemzetközi méretekben egyaránt. A könyv szerzői arra is helyesen mutatnak rá, hogy a leszerelés, a népesedés, az élelmiszer-termelés problémáinak megoldása, a világszegénység megszüntetése és a „Föld űrhajó” lakhatóságának biztosítása alapvetően nem technológiai, hanem politikai — hozzátehetjük társadalmi-politikai — kérdés. Nem kétséges: nem műszaki és tudományos nehézségekről van szó, hanem a fejlődés esélyeinek és eszközeinek egyenlőtlen elosztását okozó társadalmi és politikai struktúrák megváltoztatásáról. Hogy milyen értéktartalmat hordoz ez a stratégia, amely a világ jelenlegi „rendszertelen94
