Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
elleni harcot tekinti. A JSZP minden ellen2éki párt részvételétől teszi függővé az egységfront megalakítását, ezzel valójában akadályozza az egység létrehozását. Maga az a tény, hogy a JSZP demokratikus erőknek tartja a JKP ellen fellépő ellenzéki pártokat, komoly akadály az egységfront megalakításának útján. Azt is meg kell azonban vizsgálni,hogy miért nem kíván a szocialista párta kommunistákkal,.kettesben” az egységfrontban részt venni, hiszen erre megvolna a lehetőség. Ehhez a JSZP-nek nem kéne módosítania a többi ellenzéki pártról vallott nézetét. A magyarázat alighanem az, hogy a kommunista—szocialista szövetségen alapuló egységfront erősítené a JSZP-n belüli baloldal helyzetét, amit a jobboldali és a centrista szocialisták szeretnének elkerülni. Az is igaz, hogy a baloldali szocialisták bizalmatlanok a JKP iránt, és bizalmatlanságukat a JKP politikájában bekövetkezett váratlan fordulatokkal magyarázzák. A JKP dinamikus fejlődésére az egész szocialista párt féltékenyen tekint, és attól tart, hogy az egységfront kereteiben a JKP még gyorsabban fejlődne, a JSZP ereje pedig hanyatlana. Következmények és tanulságok Mint látható, a JKP által régóta szorgalmazott demokratikus nemzeti egységfront ma még nem veszélyezteti a monopóliumok hatalmát. Az egységfrontért folytatott küzdelem sikertelensége ellenére jelentős következményekkel és tanulságokkal járt. Az egyik következmény : mivel az ellenzéki pártok szinte egyidőben dolgozták ki az uralkodó pártot felváltani hivatott koalíciós kormány programjára vonatkozó javaslatot, és napirendre tűzték a monopoltőke egypárti kormányzásának megdöntését, a tőkések számára nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmuk megtartása érdekében lépéseket kell tenniük. Ez oda vezetett, hogy a különböző tőkés csoportok — a korábbi évektől eltérően — közvetlenebbül avatkoznak be a politikai életbe, másrészt változóban van a tőkéseknek az uralkodó LDP-hez fűződő viszonya is. A monopóliumok igyekeztek méginkább megerősíteni az LDP-t, de felkészültek arra is, hogy amennyiben népszerűsége tovább csökkent, az LDP-n kívül más — mindenekelőtt a középutas -— pártokat is bevonnak a kormányzásba, és így biztosítják a monopóliumok hatalmának folytonosságát. A tőke kettős taktikájának eredményeképpen 1976-ban az LDP-ből kivált egy kisebb csoport, amely Üj Liberális Klub néven kezdte meg tevékenységét. Az ULK kettős szerepet tölt be. Egyrészt, újabb látszatellenzéki párt keletkezett, amely maga mögé sorakoztatta fel az LDP politikájával elégedetlen tömegek egy részét. Másrészt, megnövelte a kommunistaellenes ellenzéki pártok súlyát, tovább fokozta a politikai polarizációt. A következményekhez tartozik az is, hogy az egységért vívott harc során lelepleződött, középutas pártok (DSZP aj Komeito) igazi arculata, politikájuk valódi tartalma. A DSZP és a Komeito nyilvánvalóan nem a monopóliumok hatalma, hanem csak az LDP egyeduralma ellen harcol. Ami a Japán Szocialista Pártot illeti, a néptömegek szemében világossá vált, hogy a JSZP vezetése még ma sem törekszik egyértelműen az egységfront megalakítására. En87
