Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
nek tulajdonítható az 1976. decemberi alsóházi választásokon megmutatkozott mérsékelt siker (123 mandátumhoz jutott a párt, ami csupán öttel több a korábbinál)és az 1977. júliusi felsőházi választásokon elszenvedett vereség (6 mandátumot veszített). Az egységfront megalakítását, a JKP-val való szorosabb együttműködés kialakítását célzó harc azzal a következménnyel is járt, hogy a JSZP-n belüli nézeteltérések méginkább felszínre kerültek, és nyilvánvalóvá vált, hogy a JSZP még mindig rendkívül heterogén szervezet. Az 1959—1960-as kommunista—szocialista együttműködés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szocialista pártból kivált a jobboldal erősen antikommunista szárnya. A jelenlegi korlátozott szocialista—kommunista együttműködés szintén —kisebb jelentőségű — szervezeti szakadáshoz vezetett. 1977-ben a JSZP jobbszárnyának egy csoportja Szocialista Állampolgárok Ligája név alatt önálló politikai szervezetet hozott létre. A JSZP — amely eddig is több politikai irányzat konglomerátuma volt (baloldali szocialisták, marxista teoretikusok, centristák, jobboldaliak, kínai orientációjúak) — szervezeti szakadása tovább erősítette a polarizációs folyamatot. Amíg a JKP az együttműködés kiszélesítéséért folyó mindennapos küzdelemben szervezetileg megerősödött,addig a JSZP meggyengült. A szocialista párt szervezeti gyengesége megmutatkozott az utóbbi parlamenti választásokon is. A gyengeség legfontosabb okai közé sorolható a párttagság alacsony száma, az alapszervezeti hálózat szinte teljes hiánya, a pártsajtó kis példányszáma, a krónikus pénzügyi nehézségek. Mindennapi tevékenységében a párt a szakszervezetekre, főképpen a legnagyobb és leghaladóbb szakszervezeti központhoz, a Szohióhoz tartozó szakszervezetekre támaszkodik. Az egységfront megalakításáért folyó küzdelemből a JKP számára is adódtak tanulságok. A pártépítés eredményei, a tömegekkel való kapcsolatfejlesztés új módszerei, a pártmunka hatékonyabbá tétele a lakosság újabb rétegei körében (hívők, az ún. „önvédelmi erők” tagjai) —- mindez a helyhatósági választásokon sikerekhez vezetett. A párt tevékenységének egyik legfontosabb területe a választásokkal kapcsolatos munka, amely felöleli a választások előkészítését, a jelöltek kiválasztását, a jelölt konkrét választási programjának kidolgozását is. A helyhatósági választásokon a párt gyakran közös jelölteket állít más pártokkal, elsősorban a JSZP-vel, de előfordult, hogy az LDP kivételével minden párttal sikerült ideiglenes szövetségre lépnie, ami megnövelte a jelölt győzelmi esélyeit. Képviselőnek vagy választott funkcióba közös jelölt esetén a JKP szinte mindig ismert közéleti személyiséget javasol, aki nem tagja egyik pártnak sem. Ez növeli a pártok közötti együttműködés lehetőségét. A parlamenti választásokon a JKP, akárcsak az ország többi pártja, csakis önálló jelölttel indul. A választásokkal kapcsolatos tevékenységében a párt az ún. támogató társaságok kiterjedt hálózatára támaszkodik, amelyek magukban foglalják a párttagokon kívül a pártsajtó terjesztőit és előfizetőit, a párt vezetése alatt működő tömegszervezetek aktivistáit és a szimpatizánsokat is. A JKP 1976 végére jelentős sikereket ért el a különböző szintű helyhatósági választásokon. 3200 kommunistát választottak be ezekbe a szervekbe. A JKP más pártokkal közösen győzött 9 prefektúrában, 99 városban, 4 kerületben, 93 községben. A demokratikus erők igazgatása alatt van ma Japán területének egyharmada, ahol a lakosság 42,7%-a, 88
