Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
merteti aaokat a formákat és garanciákat is, amelyek biztosíthatják az új politika végrehajtását. A harmadik fejezet részletesen taglalja a demokrácia védelmével, a jelenlegi alkotmány reakciós irányú megváltoztatásának megakadályozásával, a parlamentarizmus biztosításával kapcsolatos feladatokat. A kormányprogram hangsúlyozza, hogy a demokratikus koalíciós kormánynak nem lesz feladata a jelenlegi japán társadalom teljes szétzúzása; a kitűzött társadalmi-gazdasági reformok a meglevő kapitalista struktúra alapján, azon belül mennek végbe. A Japán Szocialista Párt néhány hónappal a JKP kormányprogramjának elfogadása után, 1974-ben, XXXVII. kongresszusán hozta nyilvánosságra kormányprogram-ja- vaslatát. A JSZP véleménye szerint a „népi koalíciós kormánynak” nem szocialista jellegű feladatokat kell megoldania, hanem az lesz a feladata, hogy megnyissa a szocializmushoz vezető utat Japánban. A párt által javasolt reformok jellege antimonopolista. A Komeito által 1973-ban kidolgozott, majd 1975-ben pontosított „reformista, középutas koalíciós kormány” programja több, a munkáspártok javaslataival megegyező vagy azokhoz hasonló reform megvalósítását tűzi ki célul. A Komeito javasolta reformok azonban nem a társadalmi fejlődés egy bizonyos szakaszának reformjai, hanem a párt által elképzelt japán társadalom megvalósítását célzó reformok, az a Komeito számára a végcélt jelentik. A Komeito hangsúlyozza, hogy nem hajlandó együttműködni azokkal a pártokkal, amelyek a koalíciós kormányprogram megvalósítása után tovább kívánnak lépni, tehát a reformokat átmeneti célnak tekintik. A DSZP „reformista koalíciós kormányának”programjában a pártnak az a szándéka tükröződik, hogy „közvetítő” legyen az uralkodó Liberális Demokrata Párt és ama politikai erők között, amelyek ellenzik ugyan az LDP egypárti kormányát, de a tőke hatalmának védelme érdekében hajlandók együttműködni az LDP-vel, amennyiben a hatalom részesei lehetnek. A DSZP és a Komeito javaslatainak szembeötlő közös jellemzője, hogy nem utasítják el a koalíció gondolatát, hanem olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek lehetetlenné teszik magát a koalíciót, vagy előirányozzák a részvételt egy esetleges koalícióban, de azért, hogy belülről akadályozzák annak tevékenységét.12 A pártok koalíciós kormányprogramjának elemzése azt mutatja, megvan a reális lehetőség arra, hogy a JKP és a JSZP között szorosabb együttműködés alakuljon ki, hiszen programjavaslataikban nagyon sok az azonos vagy hasonló elem. A DSZP és a Komeito javaslataival kapcsolatban alá kell húzni, hogy azok nem szolgálhatnak alapul egy széles egységfront-programhoz, mivel olyan követeléseket is tartalmaznak, amelyeknek akár részleges elfogadása a JKP pártprogramjának teljes feladását jelentené. A két munkáspárt, a JKP és a JSZP szorosabb együttműködése előtt még ma is elvi akadályok állnak. Az egyik fő akadály abban van, hogy a két párt különbözőképpen ítéli meg a demokratikus erőket. A JKP véleménye szerint ma már nem lehet egyértelműen demokratikus erőkhöz sorolni az ellenzéki pártokat mint politikai egységet. A hatvanas években ellenzéknek lenni egyben a demokratikus erőkhöz való tartozást is jelentette. A hetvenes években azonban az ellenzéki pártokból kivált egy élesen antidemokratikus front, amely legfőbb céljának nem az uralkodó párt elleni harcot, hanem a JKP 86
