Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
A JKP 1970-es XI. kongresszusa konkrét feladatként jelölte meg a nemzeti egység megteremtését. A párt véleménye szerint a nemzeti egységben részt vehet minden olyan szervezet és egyén, aki támogatja az alábbi célokat: a béke védelme, Japán semlegességének biztosítása és a katonai tömböktől való távolmaradása, a demokratikus szabadság- jogok védelme, a dolgozók életkörülményeinek javítása.10 A kongresszusi határozat kimondja, hogy az ellenzéki pártok közötti, a perspektivikus kérdésekre vonatkozó nézeteltérések nem akadályozhatják az egységfront megteremtését. Ez elsősorban a szocialistáknak szólt, mivel stratégiai kérdésekben éles ellentétek voltak a két párt között. Ez az elvi határozat a JKP „kettős ellenség”-kon- cepciójának bizonyos fokú revideálását és azt jelentette, hogy az egység kialakítása érdekében a párt lemond a szocialistákkal folytatott vitáról. A XI. kongresszus a japán monopoltőkét jelölte meg fő ellenségként. Ezzel a lépéssel a JKP nagy akadályt hárított el a szocialisták és a kommunisták együttműködésének útjából. Az 1973-ban megtartott XII. kongresszus már konkrét, részleteiben kidolgozott kormányprogramot fogadott el, amelyet tárgyalási alapként megvitatásra javasolt a többi ellenzéki pártnak.11 Nagy fontosságú a pártnak az a határozata, amely a megalakítandó haladó egységfront vezetésére vonatkozik. Éveken keresztül vita folyt a szocialistákkal arról, hogy melyik párté legyen az egységfrontban a vezető szerep. A hetvenes években csökkent a vita hevessége, és a JKP arra az álláspontra helyezkedett, hogy a demokratikus reformok végrehajtásáért mindkét pártnak viselnie kell a felelősséget. A JSZP álláspontja nem ilyen egyértelmű. Habár a szocialisták is eljutottak arra a felismerésre, hogy a kommunistákkal való együttműködés szükséges, lényegében ma is kitartanak amellett, hogy a vezetés őket illeti meg, nemcsak az antimonopolista reformok megvalósítása idején, tehát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kezdeti fázisában, hanem az átmeneti szakasz egész időtartama alatt, sőt a szocialista forradalom időszakában is. Eszerint a szocialista párt szükségesnek tartja a kommunistákkal való együttműködést, de az elképzelése szerinti szocialista forradalomban a kommunisták csak másodrangú szerepet kaphatnak. A JKP arra törekszik, hogy a perspektivikus kérdésekben meglevő nézeteltérések ne akadályozzák az antimonopolista reformok megvalósítása céljából alakítandó demokratikus egységfront létrejöttét. A JKP által elfogadott kompromisszumok és a XII. kongresszuson kidolgozott kormányprogram-javaslat nyomán az egységfront megteremtéséért folyó harc minőségileg új szakaszba jutott. A megvalósítás esélyeit növelte az a tény, hogy a JSZP, illetve a középutas DSZP és a Komeito is önálló kormányprogram-javaslatot dolgozott ki. A JKP által kidolgozott (koalíciós) kormányprogram első fejezete a japán—amerikai katonai szövetségből adódó problémákkal, a szövetség felszámolásának szükségszerűségével, Japán semlegesítésének és a semlegesség garanciáinak kérdésével, az ország védelmével foglalkozik. A második fejezet ismerteti azokat a feladatokat, amelyeket a koalíciós kormánynak meg kellene oldania ahhoz, hogy a nagytőke érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát merőben új, a dolgozók legszélesebb rétegeinek érdekeivel számoló gazdaságpolitikával váltsa fel. A párt nemcsak a gazdaságpolitika irányát és főbb jellemzőit dolgozta ki, hanem is85
