Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
a szocialista fejlődés deformációja Kínában. A szocialista társadalmi alaptól hosszabb időre elszakadt politika nemcsak nehézségeket okoz a kapcsolatokban, hanem magában rejti azt a veszélyt is, hogy a politika a szocialista társadalmi alap tagadására, annak teljes megváltoztatására irányul, aminek következtében a szocializmus eddigi eredményei fokozatosan elvesznek a kínai nép számára, és Kína kikerül a szocialista világrend- szerből. Mivel a szocialista országok Kína jelenlegi fejlődésével mint anomáliával állnak szemben, Kínához való viszonyuk is némileg eltérő egymástól. A kínai belső fejlődéstől és Kína nemzetközi irányvonalának és tevékenységének alakulásától függően a szocialista országok Kínára vonatkozó nézetei és Kínával kialakított kapcsolatai egységes állásponthoz közelednek. Az egység elemei természetesen ma is dominálnak a szocialista közösség országainak Kína-politikájában. Az egységnek az egyik leglényegesebb eleme, hogy valamennyi szocialista ország arra törekszik, hogy Kínával normális államközi kapcsolatokat alakítson ki, és azt kívánja, hogy Kína —- eredeti szocialista fejlődési irányvonalát követve — maradjon a szocialista világrendszer tagja. c) A harmadik típust a\ ellentétes társadalmi-gazdasági berendezkedésű országok közötti kapcsolatok alkotják. Kialakulásuk közvetlenül is a NOSZF győzelméhez, a nemzetközi kapcsolatok alapvető tartalmában végbement változáshoz kapcsolódik. Az ilyen jellegű kapcsolatok a szocialista népek részvétele következtében nem alá- és fölérendeltségen alapuló kapcsolatok, de a kizsákmányoló osztályok részvétele következtében természetesen nem is alapulhatnak az elvtársi együttműködésen és a kölcsönös segítségnyújtáson. A kapcsolattípuson belül a leglényegesebb forma a szocialista közösség országai és a fejlett tőkés, imperialista országok viszonya. A szocialista országok politikáját ezekben a kapcsolatokban a békés egymás mellett élés elve határozza meg. A kapcsolatok hat évtizedes, a szovjet állam létrejöttével kezdődő fejlődésének története tulajdonképpen a fejlődés során tartalmában egyre gazdagodó békés egymás mellett élés elve megvalósításáért folyó harc története. A megvalósítás folyamatában alapvető szerepet játszott és játszik a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történő változása. A nemzetközi kapcsolatok rendszerének mai fejlődési szakaszában a kulcskérdés a harc és az együttműködés dialektikája a két társadalmi rendszer országai közötti viszonyban. A típuson belüli második változat a szocialista országok és az antiimperialista tőkés országok kapcsolata. Itt az országok kölcsönösen előnyös együttműködésének lehetősége, valamint a társadalmi haladásban való közös érdekeltség a viszony fő elemei. A típus harmadik változata a szocialista orientációjú, antiimpeiialista fejlődő országok és az imperialista tőkés államok közötti kapcsolat. Ez a kapcsolatforma azért nem tartozik az első típushoz, mert — részben a szocialista országok támogatása következtében — az imperializmus már nem képes rákényszeríteni akaratát ezekre a fejlődő országokta. Ugyanakkor ezek az országok még nem rendelkeznek kellő erővel ahhoz, hogy a kapcsolataikat a tőkés országokkal a teljes egyenjogúság alapján építsék ki. A negyedik, átmeneti változat a szocialista orientációjú antiimperialista, valamint a tőkés antiimperialista fejlődő otszágok kapcsolata. A függetlenné válás időszakának hasonló gazdasági és társadalmi struktúrái, valamint az antikolonialista harc hasonló feladatai összekötő elemek a viszonyban. Mivel azonban belső fejlődésüket tekintve ezek az or56
