Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
szágok ellentétes irányban haladnak, eredetileg kialakult kapcsolataik csak átmenetinek tekinthetők. Az államközi kapcsolatokat mint a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerének központi elemét két alapvető fejlődési tendencia jellemzi. A fő tendencia az, hogy az a) típusú (vagyis az alá- és fölérendeltségen alapuló) kapcsolatokat a nemzetközi osztályharc sikerei nyomán egyre inkább felváltják a c) típusba és különösen a b) típusba sorolható (az elvtársi együttműködésen és a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló) kapcsolatok. Másrészt megfigyelhető, hogy mivel az átmenet különböző formákban valósulhat meg, a kapcsolattípusok formái is sokasodnak és bonyolultabbá válhatnak. Ezzel kapcsolatban is szükséges megjegyezni, hogy az általános, a típusra jellemző, meghatározó jegyek mellett minden konkrét kapcsolatot egyedi vonások is jellemeznek, amelyek eltérő körülmények között és eltérő erővel juthatnak érvényre. A kapcsolatoknak, maguknak a kapcsolattípusoknak is mindig konkrét, történeti jellegük van, és a kapcsolatokat a valóságban nem lehet egymástól élesen elkülönült, merev típusokba sorolni. Ezért a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében a típusok felsorolása, meghatározása aligha jelenthet többet, mint kiindulási alapot ahhoz, hogy a kapcsolatokat dialektikus fejlődésükben értékeljük, meghatározzuk a fő fejlődési tendenciákat. A nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében a kapcsolatok harmadik osztályát a nemzetközi politikai közösségek közötti kapcsolatok alkotják. A leglényegesebb kapcsolatforma a két alapvető nemzetközi politikai közösség, a szocialista világközösség és a fejlett tőkés, imperialista államok konglomerátuma közötti viszony. A szocializmusnak nagy előnye az a képessége, hogy a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben összeforrott közösségként, lényegében közös irányvonallal és akciókkal képes fellépni. A fejlett tőkés országok nem alkotnak politikai világközösséget, noha kimutatható a monopolburzsoázia közös, nemzetközi érdekeinek egységes képviseletére irányuló tendencia is. Különösen figyelemreméltó, hogy napjainkban a vezető imperialista állam, az Egyesült Államok nemzetközi tevékenységében tudatosan is központi jelentőségű a fejlett tőkés országok együttműködésének megszilárdítása. Ennek a törekvésnek azonban útját állják a különböző tőkés országok sok tekintetben eltérő érdekei. A két alapvető nemzetközi politikai közösség, illetve egyes szervezetei (KGST, EGK stb.) közötti kapcsolatok alakulása egyaránt függ a nemzetközi erőviszonyok alakulásától, valamint a közösségek saját erejének fejlődésétől és belső egységének szilárdságától. Ebben a vonatkozásban a szocialista közösség mutat nagyobb fejlődési dinamizmust és következetesebb egységet. Ebbe a típusba sorolható a kapcsolatoknak az a formája is, amelyben a közösséget alkotó országok más közösségekkel való viszonyukat és együttműködésüket nem közös politikai és ideológiai alapon dolgozták ki, hanem konkrét, pragmatikus nemzetközi céllal, kizárólag valamely más közösséggel való kapcsolatuk szempontjából (pl. az OPEC-or- szágok és a fejlett tőkés országok kapcsolata); továbbá az olyan közösségek, illetve szervezeteik nemzetközi kapcsolatai, amelyeknek célja a szervezetet alkotó országok közötti kapcsolatok fejlődésének segítése, bizonyos mértékű irányítása vagy az országok néhány kérdésben kialakított közös álláspontjának képviselete különböző nemzetközi fórumokon (pl. az Afrikai Egység Szervezet; az el nem kötelezettek mozgalma). 57
