Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok

hogy konkrétan milyen osztály-szervezet alakítja ki a kapcsolatot, és a különféle típusú szervezetek milyen súllyal vesznek részt a nemzetközi kapcsolatok rendszerében; hogyan alakult ki történelmileg a szóban forgó kapcsolat és milyen fejlődésének jelenlegi szakasza; hogyan viszonyul a kapcsolat tartalma a korszak alapvető ellentmondásához.

Lenin a kapitalizmusból a kommunizmusba átvezető korszak jellegének megfelelően az államok közötti kapcsolatok három fő típusát különböztette meg:

— az elnyomott nemzet viszonya az elnyomóhoz;

— a két elnyomó nemzet közötti viszony;

— az egyenjogú nemzetek rendszere.4

A lenini felosztás az alap a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerének a tipológi- zálásához is. Figyelembe véve, hogy a nemzetközi élet alanyai különböző osztályképviselők, az alanyok természete szerint és a kapcsolatok társadalmi-politikai jellege szerint a kapcsolatok három fő osztályát lehet megkülönböztetni.

Társadalmi mozgalmak és at(ok szervezetei közötti nemzetközi kapcsolatoké Ezen belül a leglényegesebbek a munkásmozgalom szervezetei közötti kapcsolatok. A munkásmozgalom egésze szempontjából a meghatározó a kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatok alakulása, a kommunista mozgalom egységének megteremtésére, fenntartására és továbbfejlesztésére irányuló tevékenység. Ez abból következik, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje.6 Ezekben a kapcsolatokban a pártok közötti elvtársi, baráti együttműködés és szolidaritás fejeződik ki. A kapcsolatokban az egyenjogúság és az egymás ügyei iránt érzett felelősség érvényesül. A NOSZF győzelme óta eltelt időszakban a kommunista mozgalom szinte minden vonatkozásában (a pártok száma, földrajzi megoszlása a világban, taglétszámuk, tömegbefolyásuk) jelentős fejlődésen ment át. Ugyanakkor két vonatkozásban megőrizte a NOSZF időszakának jellemzőit. Egyrészt azt, hogy a pártok közötti nemzetközi kapcsolatok a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös képviseletén túl arra is hivatottak, hogy minél teljesebben kifejezzék a népek, a nemzetek egymáshoz való viszonyát. Másrészt abban a tekintetben, hogy ma is a mozgalom minél szilárdabb egysége a fő feltétele annak, hogy a mozgalom, a munkásosztály teljesítse világtörténelmi hivatását.

Az egység megteremtésének nemzetközi feltételei és formái a NOSZF győzelme óta is jelentős mértékben változtak. A NOSZF győzelme után a kommunisták egységes nemzetközi szervezete, a Komintern alapvető szerepet játszott az egység fenntartásában és továbbfejlesztésében. Az objektív nemzetközi feltételek változásai következtében, amelyek között a kommunista mozgalom óriási mértékű kiszélesedése a legdöntőbb, az egység fenntartásában a világ kommunista pártjainak nemzetközi tanácskozásai játszottak lényeges szerepet. A mai körülmények között e forma mellett intenzívebbé válnak a pártok közötti rendszeres két- és sokoldalú kapcsolatok, és új formák is megjelentek, amelyek közül a legjelentősebbek a kommunista pártok összeurópai találkozói, az egyes földrajzi-politikai régiók pártjainak tanácskozásai, valamint a szocialista országok pártjainak rendszeres konzultációs tanácskozásai. A kommunista mozgalom egy52