Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról
relációk alakulása befolyásolható.” ,,A jogi norma alternatív megalapozottsága tehát itt azt jelenti — teszi hozzá a szerző —, hogy a . . . jogi norma választ és dönt az alternatívát illetően, amikor a megkövetelt magatartást meghatározza, és ezáltal befolyásolja az alternatív helyzet jövőbeni eldöntését.”1 Az a jogi norma ugyanis, amely a természeti törvény szükségszerűségével megvalósuló dolgot ír elő, épp annyira értelmetlen, mint az, amelyik a természeti törvénnyel ellenkezőt követel.2 Ami az értéket illeti, Lukács György szerint „az alternatíva aktusa szükségképpen tartalmazza a döntést is az értékes és az értékellenes között, és ontológiai szükségszerűséggel tartalmazza mind azt a lehetőséget, hogy valaki az értékellenest választja, mind pedig azt, hogy tévútra siklik, noha szubjektíve az értékest választotta”.3 „A jogi norma a maga közvetlenségében tehát — folytatja Peschka — értékítéletet fejez ki, meghatározott szituációban, helyzetben, tényállásban (hipotézis) tanúsítható magatartás negatív vagy pozitív értékelését (diszpozíció), amely negatív vagy pozitív minősítését azzal jelzi, hogy a szóban forgó magatartást parancsolja, engedélyezi, illetve tiltja; másfelől, hogy a megjelölt magatartáshoz milyen jogkövetkezményeket fűz (joghatást vagy szankciót).”4 A jogi normában rendkívül nagyszámú értékítélet fejeződik ki. Már pusztán az is értékítélet, hogy a jogalkotó a lehetséges társadalmi cselekvések végtelen számából melyiket, illetve a cselekvés milyen típusát választja ki. Ügy ítélheti meg a jogalkotó, hogy egyes magatartások az alternatíva fennállása ellenére sem befolyásolhatók a jog eszközeivel, míg mások alkalmasnak látszanak erre. Egyes magatartások esetleg egyáltalán nem is befolyásolhatók külső eszközökkel, de az is lehet, hogy a jogalkotónak semmilyen érdeke nem fűződik a magatartás ilyen vagy olyan alakulásához, számára a magatartás tartalma, következményei közömbösek. Természetesen abban is értékítélet fejeződik ki, hogy közelebbről milyen magatartást ír elő a jogalkotó, s abban is, hogy milyen mértékű szankciót állapít meg. A súlyos szankcióval fenyegetett cselekvések nyilvánvalóan rendkívül negatív értékítéletet foglalnak magukban, míg egyes szankciók szimbolikus jellege az enyhe megítélést jelzi. Értelemszerűennem fűz szankciót a jogalkotó az általa preferált magatartáshoz, sőt adott esetben jutalmat is helyez kilátásba. A szankciók, illetve jutalmak meghatározásánál a fő szempont elsősorban az, hogy a jogalkotó mit tart a legalkalmasabbnak az emberi magatartás befolyásolására. Mint Peschka megállapítja, a jogi szabályozás célja a társadalmi viszonyok meghatározott alakítása, ám a jogi norma közvetlen célként nem ezt tünteti fel, hanem annak az emberi magatartásnak a körülírását tartalmazza, amely ehhez a célhoz vezet (illetve amely ennek a célnak az elérését megnehezíti vagy lehetetlenné teszi). Ez a körülmény természetesen megnehezíti a jogalkotó valódi céljának felismerését. A burzsoá belső állami jog egyik jellemző vonása, hogy a jogalkotó célja túlnyomórészt rejtve marad a jogszabály tanulmányozója előtt. A polgári demokratikus jogrendszer jellegzetes normatípusai igen alkalmasak a valódi célok leplezésére. Az értékelő mozzanat természetesen nem egy-egy jogszabály és egy-egy mögöttes társadalmi cél viszonyában jelentkezik. „A jogi norma tartalma nemcsak a közvetlenül gyakran ki sem fejeződő társadalmi-politikai célkitűzéseken alapuló értékelésnek az eredménye — jegyzi meg Peschka —, hanem egyúttal azon értékeléseké is, amelyekben 5
