Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról
a mértéket a jogrendszer immanens jogi koherenciája és a következetessége adja.. . A jogi norma tartalmának tekintettel kell lennie az egész fennálló jogrendszerre, annak belső logikai zártságát és következetességét nem sértheti, tehát a társadalmi helyzet, az emberi magatartás és a jogkövetkezmények meghatározásakor nem tapadhat kizárólag azokhoz az értékelésekhez, amelyek a jogi norma társadalmi-politikai célkitűzése alapján állnak, hanem ezeket az értéktartalmakat a jogrendszer belső elvei és összefüggései, immanens jogi szempontjai és értékei alapján értékelve kell kifejeznie.”5 A fentiek az idézett cikk szerzőjének eredeti szándékát tekintve általában a jogra, tehát valamennyi jogágra — így a büntetőjogra, polgári jogra, munkajogra stb. — egyaránt vonatkoznak. A cikk későbbi megállapításaiból azonban kitűnik, hogy szerzője csak a belső jog ágazatait tartotta szem előtt. Különösen világosan látszik ez azokból a fejtegetésekből, amelyek az érték tulajdonképpeni tartalmára vonatkoznak. Itt ugyanis abból indul ki, hogy egy adott társadalmon belül egyetlen jog van, amely alapvetően e társadalom uralkodó osztályának akaratát fejezi ki, tehát lényegében egyetlen osztálynak az értékítéleteit tartalmazza. Ez az a pont tehát, amelyen túl már nem követhetjük őt minden tekintetben, mivel a nemzetközi jog specifikumai kezdenek meghatározókká válni. A fent ismertetett megállapítások minden tekintetben érvényesek a nemzetközi jogra is, hiszen e sajátos jognak szintén értéktartalommal kell rendelkeznie, alternatívák között kell választania, s preferálnia kell a jogalanyok cselekvései között a jogalkotók értékítéletének megfelelően. A nemzetközi jog által kifejezett értékek tartalma azonban nyilvánvalóan eltér a belső jog értéktartalmától. Mit mond Peschka az utóbbi, a belső jog értéktartalmáról? Mindenekelőtt megállapítja, hogy a jog osztálymeghatározottságát helytelen volna minden egyes norma tekintetében az uralkodó osztály érdekeire és akaratára visszavezetni, s helytelen volna az is, ha az osztályakaratot egyetlen osztály akarataként fognánk fel. A társadalomban több, eltérő érdekű osztály különböztethető meg, a különböző divergáló és különös érdekek és akaratok meghatározott kompromisszumra kényszerülnek, s ez a jogban is kifejeződik. A jogi norma értéktartalmát tehát az értékmérők pluralitása jellemzi — állapítja meg Peschka. „Megengedhetetlen vulgarizálás lenne azt állítani — folytatja —, hogy a jogi norma értéktartalmát egyértelműen az határozza meg, hogy a jogszabály tartalma megfelel-e vagy sem a társadalomban uralkodó osztály érdekeinek. A jogi norma tartalmának igazi értékét mindig történeti konkrétsága, a társadalmi viszonyok totalitásában való elhelyezkedése dönti el” — írja. Peschka tehát túllép a vulgármarxiz- mus mechanikusan determinált jogi szemléletén, és arra a következtetésre jut, hogy lennie kell valamilyen magasabb absztrakciós szintnek is, amelyhez a mindenkori uralkodó osztály érdekeit viszonyítani tudjuk. Végső konklúziója az, hogy a „jogi norma tartalmának értékjellege attól függ, hogy a benne kifejeződő osztályérdek milyen kapcsolatban van a társadalom összfejlődésének tendenciájával, amelyet a marxi »nembeli lényeg« kifejezéssel lehetne megjelölni ... A társadalomban uralkodó osztályérdek a konkrét történeti viszonyok totalitásától függően a legkülönfélébb összefüggésekben lehet az emberiség nembeli fejlődésével. Ennek megfelelően az uralkodó osztályérdek s az ezt 6
