Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
az országok külgazdasági érdekeinek védelme egyre inkább külpolitikai feladattá válik. Márpedig a multinacionális vállalatok uralják a beruházási, a nyersanyag- stb. piac tekintélyes részét, illetve jelentős részben képviselik országaik érdekeit ezen a téren. Harmadszor, a multinacionális vállalatok leányvállalataik révén tekintélyes apparátussal rendelkeznek több országban, több fontos népgazdasági területet ellenőriznek, amit a szóban forgó országok kénytelenek számításba venni döntéseik során. A multinacionális vállalatok számos konkrét feladatot hajtanak végre országaik külpolitikai vagy külgazdasági célkitűzései megvalósításának érdekében. Végrehajtják, sőt maguk is kezdeményezik például a szocialista országok ellen irányuló diszkriminatív intézkedéseket. Vezető szerepet játszanak számos ország forradalmi és demokratikus mozgalmainak elfojtásában, befolyásolják azoknak a burzsoá országoknak a kormányait, amelyeknek kül- és belpolitikája nem felel meg érdekeiknek, fokozott beruházásokkal segítik a diktatórikus rendszerű országokat. Mivel a harci eszközök legfőbb gyártói, jelentős szerepet játszanak a Nyugat katonapolitikájában is. A multinacionális vállalatok olyan külpolitikai akciók szervezését is elvállalják, amelyektől a tőkés országok kormánya húzódozik. Közismert példa erre az ITT aktív ténykedése az Allende-kormány megdöntése érdekében. Cserében az illető tőkés ország adó- kedvezményekkel kárpótolja a multinacionális vállalatot az akció költségeiért. A multinacionális vállalatok többnyire anyaországaik külpolitikai vagy külgazdasági programjaival párhuzamosan dolgoznak ki különféle terveket, intézkedéseket. Ez történt például a „Szövetség a Haladásért” program esetében, amikor a latin-amerikai beruházásokban leginkább érdekelt 200 multinacionális vállalat létrehozta az „Amerika Tanácsot”. Az olajválság idején egyes amerikai, angol, francia, japán és olasz multinacionális vállalatok gyakorlatilag kormányaik nevében tárgyaltak az arab országokkal. A vállalatok szerződéseket is megszegve, elsősorban anyaországaik ellátását igyekeznek biztosítani, a másik szerződő fél rovására. A multinacionális vállalatok beavatkozása szuverén államok bel- ügyeibe azzal a céllal, hogy elnyomják ott a demokratikus, forradalmi mozgalmakat, a világközvélemény növekvő felháborodásába ütközik. Ezért a multinacionális vállalatok népellenes aknamunkája elleni küzdelem az imperializmus ellen folyó világméretű harc egyre fontosabb területévé válik. Me^sdunarodnaja Zsi^ny, 1977. 4. sz. Az Egyesült Államok politikája a Perzsa-öböl térségében Az 1973. októberi arab—izraeli háború után megélénkült az Egyesült Államok tevékenysége a Perzsa-öböl térségében. Az energia- válság, az imperialista országok közötti érdek- ellentétek, az arab országok között akkoriban létrejött egységfront, az Egyesült Államoknak a közel-keleti olajtól való függése következtében Washington számára megnőtt a térség politikai, gazdasági és stratégiai jelentősége. Az amerikai uralkodó körök egyrészt igyekeznek erősíteni politikai, gazdasági és katonai befolyásukat a Közel-Keleten, másrészt igyekeznek megbontani az arab országok egységét, leválasztani a „gazdag” arab országokat a többiről. Az amerikai politikusokat nyugtalanítja a térség ingatag, konfliktusokkal terhes helyzete, a térség államai közötti vetélkedés, különösen az olyan Amerika-barát országok között, mint Irán és Szaúd-Arábia. Ugyanakkor az USA igyekszik kihasználni is ezeket az ellentéteket, különösen a haladó arab rendszerekkel és az OPEC-kel szemben. Az iráni — szaúd-arábiai vetélkedés nyomán erősödtek is az OPEC-en belüli centrifugális tendenciák, ami az Egyesült Államok számára hasznos, a térség országaira nézve viszont káros. Az amerikai pozíciókat erősíti a gazdasági behatolás. Az Egyesült Államok fokozott exporttal, kereskedelmi szerződésekkel, tőke- beruházásokkal igyekszik magához kötni a térség országait. 1970 és 1974 között a Perzsaöböl országaiba irányuló amerikai export kb. 152
