Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - A. J. Eljanov: Fejlődő országok: a gazdasági növekedés problémái és a piac
A. J. ELJANOV: Fejlődő országok: a gazdasági növekedés problémái és a piac. Műszl Moszkva 1976. 296 l. A neves szovjet közgazdász monográfiája a „Fejlődő országok politikája és gazdasága” című sorozat új kötete. Jól kiegészíti az 1974- ben megjelent „Fejlődő országok: törvény- szerűségek, tendenciák, perspektívák”, valamint az 1975-ben megjelent „Fejlődő országok: tudomány, technika, gazdasági növekedés” című műveket. A kötetnek különös fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy a fejlődő országok problémáival foglalkozó köz- gazdasági irodalom a nemzeti piac kérdéseinek — a nemzetközi tényezőkkel ellentétben — meglehetősen kevés figyelmet szentel. A szerző bevezetőjében a termelés és a fogyasztás közötti kölcsönös kapcsolatok és összefüggések áttekintését jelöli meg legfőbb feladataként. E téma tanulmányozása azért is fontos, mert a fejlődő országokban a fogyasztás — sajátos autonómiája folytán — különösen aktív szerepet játszik az újratermelés egészének alakulásában. A szerző kiemeli, hogy a piacot a társadalmi-gazdasági szervezet organikus részének tekinti. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a piac kérdésének fontossága nem csökkenti az állam gazdasági szervező tevékenysége vizsgálatának szükségességét, sőt ellenkezőleg, támogatja és megalapozza azt. A mű első része A piaci viszonyok alakulásának sajátosságai a fejlődő országokban címet viseli. Az első fejezet két oldalról, a volt gyarmati és félgyarmati országoknak a nemzetközi munka- megosztásban való részvétele, valamint a belső újratermelési folyamat mechanizmusában végbement változások oldaláról mutatja be a társadalmi-gazdasági elmaradottság létrejöttét. A gyarmatok és félgyarmatok természeti forrásainak hasznosítása, ami a tőkés nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásukat biztosította amellett, hogy nem a belső fejlődés szükségletein alapult, az áru- és pénzviszonyok számottevő kiszélesedését is megakadályozta. A gyarmati és függő országok természeti kincseinek a külföldi tőke által megindított hasznosítása a helyi társadalmi-gazdasági viszonyokat nem alakította át, hanem sokkal inkább a fejlődés új feltételeihez igazította a tőkés rendszer keretein belül. Az egyes gyarmati és félgyarmati országok gazdaságát ért külső hatások további lényeges vonása, hogy nem csupán az exportágazatok egyoldalú fejlődése, hanem az import beözön- lése is csökkentette a feudális és félfeudális viszonyok átalakulására gyakorolt hatások erejét. A gyorsan fejlődő ipari tőkés országok az olcsó nyersanyagforrásokon kívül új értékesítési piacokat is találtak a gyarmati periférián. A gyarmati és függő országok gazdaságának a metropolisok igényeihez való igazítása, a helyi feudális, törzsi és kereskedelmi vezető réteg érdekeltsége az idegen tőkével való együttműködésben lehetővé tette a periféria elmaradottságának, a kapitalizmus centrumaitól való függésének újratermelődését. A gazdasági dualizmus: az exportra való, többé-kevésbé fejlett árutermelés és a belső szükségletek kielégítését szolgáló, elsősorban naturális gazdálkodás egymásmellettisége a társadalmi dualizmus oka és egyben következménye is. A vázolt gazdasági, társadalmi és politikai tényezők hatására a korábban évszázadokig a világ civilizációs élvonalába tartozó országok a nincstelenség és a szegénység állapotába süllyedtek. A szerző arra is rámutat, hogy bár az elmaradottság viszonyainak kialakulásában a belső tényezők szerepe semmiképpen sem elhanyagolható, ezek a viszonyok elsősorban a külső hatások következményei és termékei. A második fejezet az államnak a gazdasági fejlesztésben betöltött szerepét tárgyalja. Ezt a szerepet külső és belső tényezők egész sora határozza meg, ami egyrészt a tőkés világgazdaság fejlődésével, az imperializmus létével és befolyásával, másrészt a belső nemzetgazdaság gyengeségével, a szükséges és elegendő fejlesztési források hiányával kapcsolatos. Mindamellett a fejlődő országokban az állam gazdasági szerepének fokozódása nem feltétlenül jelenti egyben a fejlesztés kapitalista útjának elutasítását is, sőt a gazdaságpolitikákban meglevő eltérések sem tükröződnek mindig a növekedés ütemének különbségeiben. A szerző rámutat, hogy az állam gazda144
