Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt

az angoléhoz 956 000, illetve 1 237 000 forint, az olaszéhoz 1 344 000, illetve 711 000 forint támogatást nyújtott. Ellenpéldát, tehát angol, francia vagy olasz állami támogatást nem tudunk mondani. Helsinki szellemében joggal igényelhetjük hát a tőkés országoktól, hogy hasonló módon, állami eszközökkel is segítsék a magyar irodalom kiadását, terjesztését.” Mindehhez még hozzátehetnénk: mi is elismerjük, hogy a kultúra terjesztése terén lényeges különbség van a szocialista és a tőkés országokban a kormányok helyzete között. Az azonban nehezen fogadható el, hogy a tőkés országokban a kormányoknak nincs befolyásuk a könyvkiadókra — mint gyakran mondják. Aki igazán keres, az talál is megoldást.

Hivatkozzunk arra is, milyen aránytalanság található — hátrányunkra — a nemzetközi kulturális csere más területein? Mi évente 70—80 mozifilmet, mintegy 400 tévé- filmet vásárolunk a fejlett tőkés és a fejlődő országoktól. Ugyanakkor a nagy filmforgalmazó tőkés monopóliumok, valamint a rádió és tévétársaságok gyakran nem túlzottan objektív szemléletű műsorátvevői legalábbis nem pártolják, hogy országaik közönsége megismerkedhessék a magyar filmgyártás, a rádió és televízió alkotásaival. Vannak persze művészeti, ízlésbeli, politikai nézetkülönbségek. Mi sem veszünk át továbbra sem korlátlanul bármilyen „divatos” alkotást. De a szándékokra és az arányokra — kölcsönösen — nagyobb gondot kell fordítani.

VI.

A fentiekből nem nehéz kiolvasni a mi belgrádi prioritásainkat. Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha a belgrádi konzultatív találkozó valóban Helsinki szellemében, az európai politikai enyhülés megőrzésére és megerősítésére törekedve, komoly és higgadt konzultációkra, eszmecserékre adna módot a részt vevő államok között. Belgrádtól — lehetőség szerint — távol kell tartani mind a vádaskodás, mint a megalapozatlan, megfontolatlan, vagyis irreális új követelések szellemét. A belgrádi találkozónak nincs mandátuma a Záróokmány „felülvizsgálatára” vagy bármiféle módosítására. Azt kell inkább 'vizsgálni közös erővel: hogyan tudnánk valamennyien még jobb akarattal, még nagyobb elszántsággal, még következetesebben megvalósítani a Záróokmányban foglaltakat.

Az államok, a kormányok, a népek egyre inkább megtanulják a gyakorlatban, mit is jelent a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, aminek együtt és egyszerre elválaszthatatlan alkotóeleme az együttműködés és a verseny, a gazdasági kooperáció és az eszmék harca. Minden olyan vélemény, elképzelés, gyakorlati intézkedés, ami ezt elősegíti, figyelmet, nemzetközi támogatást érdemel.

Ügy véljük: a belgrádi találkozó résztvevői rengeteget meríthetnek abból is, ha figyelemmel meghallgatják egymást, s megpróbálják a maguk viszonyaira is alkalmazni a többi ország pozitív tapasztalatait. A Záróokmányban foglaltak egyoldalú és kétoldalú megvalósítása mellett Belgrádban — értelemszerűen — előtérbe kerülnek, elhatározást igényelnek az együttműködés elmélyítésének sokoldalú akciói, lehetőségei. Szóltunk már a Szovjetunió által javasolt három összeurópai tanácskozásról. Más országok is gazdagít