Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt

együttműködés révén. Az európai biztonság katonai vonatkozásainál nem kevésbé fontos, hogy a Záróokmány ajánlásainak megfelelően erősödnek az együttműködés szálai az európai államok között a gazdaság, a tudomány és a technika, a környezetvédelem területén, vagyis az úgynevezett második kosár kérdéseiben. A biztonság és a gazdasági együttműködés szoros, elválaszthatatlan összefüggését jól látták a Záróokmány megfogalmazói, amikor ezt a részt — egyebek között — így vezették be:

„A részt vevő államok,

abban a meggyőződésben, hogy a kereskedelem, az ipar, a tudomány és a technika, a környezetvédelem és a gazdasági tevékenység más területein folyó együttműködés fejlesztésére irányuló erőfeszítéseik hozzájárulnak Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdításához ...”

A termelés és a kereskedelem internacionalizálódása napjainkban a világ termelőerőinek fejlődéséből, a nemzetközi munkamegosztás kialakult formáiból jórészt objektíve adódik. A Záróokmány megalkotói az Európán belüli — valamint Európa és Észak- Amerika két nagy állama közti — szorosabb gazdasági, kereskedelmi együttműködést, kooperációt sürgetve nem gondoltak más égtájak, földrészek, államcsoportok hátrányos megkülönböztetésére. Különösen nem gondoltak arra, hogy újabb tápot adjanak a társadalmi rendszerek összemosását célzó ún. Észak—Dél ellentét hirdetőinek, vagy elmossák a kapitalista és a szocialista államok gazdasági alapjai, államszervezete, társadalmi berendezkedése közti alapvető különbségeket. A szocialista országok segítsége, politikai és gazdasági támogatása a gyarmati sorból felszabadult, haladó politikai irányt választott fejlődő országoknak lényegét tekintve nem a helsinki megállapodások szférájába tartozik.

Nyilvánvaló azonban, hogy Európa számos állama keleten és nyugaton, északon és délen a gazdasági, termelési szférát tekintve évszázadok óta, tradicionálisan kiegészítette egymást. Ezeknek a hagyományos kapcsolatoknak az elvágása a hidegháború korában, majd a kívülállók ellen irányuló merev gazdasági tömbalkotás (Közös Piac) kimutathatóan károkat okozott egész Európának. Ezért üdvözlendő, hogy Helsinki óta előrehaladás tapasztalható a gazdasági szálak összekötésében, a kereskedelmi kapcsolatok élénkülésében. Bár őszintén szólva, ami e legutóbbit — a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat — illeti, több okunk is lehetne az örömre.

Sokat lehetne — Belgrádban kell is — erről gondolkodni, beszélgetni. Jószándékkal vizsgálgatni, kinek mi a tennivalója a kereskedelem előtt álló akadályok eltüntetésében. A gazdasági integrációk történelmi realitásként léteznek, fejlődnek, erősödnek. Ezek azonban nem lehetnek gátjai a nemzetközi munkamegosztásnak, sőt, azon kell munkálkodni, hogy magasabb szintre emeljék azt. Vannak, akik hajlamosak lebecsülni a szocialista Európa gazdasági jelentőségét a kapitalista Európa számára. Arra hivatkoznak, hogy a nyugat-európai országok külkereskedelmében a szocialista országok még alig néhány százalékkal részesednek. Ezek azonban korántsem jelentéktelen százalékok. Az elmúlt években, a tőkés világ gazdasági válsága idején például számos tőkés országban százezrek köszönhették a szocialista országokból származó stabil megrendeléseknek, hogy nem váltak munkanélkülivé. Ezért a még meglevő előnytelen helyzetek, hátrányos megkülön21