Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt

böztetések — például az Amerikai Egyesült Államok részéről a legnagyobb kedvezmény elvének elfogadhatatlan feltételekhez kötése — felszámolása, a jobb együttműködés útjainak következetes továbbépítése Belgrádban feltétlenül az egyik legfontosabb feladat.

V.

Nem beszéltünk még súlyának, jelentőségének megfelelő mértékben a Záróokmány harmadik kosaráról. Ezt a kosarat, azt a gondolatkört sem soroljuk semmivel lejjebb vagy feljebb a többinél. Hiszen lehet-e igazi európai, akinek ne állna közel a szívéhez az oly gazdag európai kultúra egyetemes örökségének ápolása, közkinccsé tétele; az egymás országaival való közveden, vagy információk — könyvek, folyóiratok, rádió, televízió — útján történő folyamatos ismerkedés; a forró hangulatú találkozás a sportstadionok zöld gyepén, az ünnepi fesztiválokon, a hangversenyteremben vagy az antik Róma romjainál, tengerparti üdülőben vagy a havasok ünnepélyes csöndjében. A szocializmus, amely minden tekintetben az emberi élet és az igazi emberi értékek kiteljesítésére törekszik, nem tart az emberek fokozottabb érintkezésétől és az eszmék harcától, összevetésétől. Biztosak vagyunk eszméink erejében. Máshol kell keresni azokat, akik a Záróokmány éppen általuk túlhangsúlyozott harmadik kosarát nem veszik elég komolyan, mivel egyes részeit kiragadják eredeti összefüggésükből, másokról pedig következetesen hallgatnak.

Pedig a Záróokmány egyértelmű ezekben a kérdésekben is. A harmadik kosár (Együttműködés humanitárius és egyéb területeken) preambuluma világosan megfogalmazza a célt, amely az ajánlások megfogalmazásához vezetett:

,,A részt vevő államok,

attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítsék a béke és a népek közötti megértés erősítését, valamint az emberi személyiség gazdagodását fajra, nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. . .

... abban a meggyőződésben, hogy ennek az együttműködésnek úgy kell megvalósulnia, hogy teljes egészében tiszteletben tartják az államok közti kapcsolatokat vezérlő elveket, úgy, ahogy azokat a vonatkozó okmányban megfogalmazták ...”

Ha eltekintünk is e két tömör szakasz (és a preambulum többi szakasza) elemzésétől, akkor is szembeötlő két alapvető, elvi megállapításuk:

1. A Záróokmány csak olyan akciókat, lépéseket, igényeket és törekvéseket támogat, amelyek elősegítik a béke és a népek közötti megértés erősítését.

2. Az e téren folyó bármilyen tevékenység során a kötelező iránytű, politikai normatíva a% államközi kapcsolatokat vezérlő ti\ alapelv, tehát e kérdés kapcsán sem megengedett beavatkozni más állam belügyeibe, az állami szuverenitás kereteibe tartozó kérdésekbe. Az ideológiai harc, az eszmék küzdelme természetes. A hidegháború szellemében fogant s abban konokul megragadt ellenséges felforgató és fellazító propaganda — elég csak utalni a „Szabad Európa Rádió” és társai tevékenységére — egészen más. Nem tehető „a tájékoztatás szabadsága” címszó mögé. S általánossabban fogalmazva: le kellene vonni a következtetéseket abból, hogy a Záróokmány az egész információs tevékenység

22