Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt

böztetések — például az Amerikai Egyesült Államok részéről a legnagyobb kedvezmény elvének elfogadhatatlan feltételekhez kötése — felszámolása, a jobb együttműködés útjainak következetes továbbépítése Belgrádban feltétlenül az egyik legfontosabb feladat. V. Nem beszéltünk még súlyának, jelentőségének megfelelő mértékben a Záróokmány harmadik kosaráról. Ezt a kosarat, azt a gondolatkört sem soroljuk semmivel lejjebb vagy feljebb a többinél. Hiszen lehet-e igazi európai, akinek ne állna közel a szívéhez az oly gazdag európai kultúra egyetemes örökségének ápolása, közkinccsé tétele; az egymás országaival való közveden, vagy információk — könyvek, folyóiratok, rádió, televízió — útján történő folyamatos ismerkedés; a forró hangulatú találkozás a sportstadionok zöld gyepén, az ünnepi fesztiválokon, a hangversenyteremben vagy az antik Róma romjainál, tengerparti üdülőben vagy a havasok ünnepélyes csöndjében. A szocializmus, amely minden tekintetben az emberi élet és az igazi emberi értékek kiteljesítésére törekszik, nem tart az emberek fokozottabb érintkezésétől és az eszmék harcától, összevetésétől. Bizto­sak vagyunk eszméink erejében. Máshol kell keresni azokat, akik a Záróokmány éppen általuk túlhangsúlyozott harmadik kosarát nem veszik elég komolyan, mivel egyes részeit kiragadják eredeti összefüggésükből, másokról pedig következetesen hallgatnak. Pedig a Záróokmány egyértelmű ezekben a kérdésekben is. A harmadik kosár (Együttműködés humanitárius és egyéb területeken) preambuluma világosan megfogal­mazza a célt, amely az ajánlások megfogalmazásához vezetett: ,,A részt vevő államok, attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítsék a béke és a népek közötti megértés erősítését, valamint az emberi személyiség gazdagodását fajra, nemre, nyelvre és vallásra való te­kintet nélkül. . . ... abban a meggyőződésben, hogy ennek az együttműködésnek úgy kell megvaló­sulnia, hogy teljes egészében tiszteletben tartják az államok közti kapcsolatokat vezérlő elveket, úgy, ahogy azokat a vonatkozó okmányban megfogalmazták ...” Ha eltekintünk is e két tömör szakasz (és a preambulum többi szakasza) elemzésé­től, akkor is szembeötlő két alapvető, elvi megállapításuk: 1. A Záróokmány csak olyan akciókat, lépéseket, igényeket és törekvéseket támo­gat, amelyek elősegítik a béke és a népek közötti megértés erősítését. 2. Az e téren folyó bármilyen tevékenység során a kötelező iránytű, politikai normatíva a% államközi kapcsolatokat vezérlő ti\ alapelv, tehát e kérdés kapcsán sem megengedett be­avatkozni más állam belügyeibe, az állami szuverenitás kereteibe tartozó kérdésekbe. Az ideológiai harc, az eszmék küzdelme természetes. A hidegháború szellemében fogant s abban konokul megragadt ellenséges felforgató és fellazító propaganda — elég csak utalni a „Szabad Európa Rádió” és társai tevékenységére — egészen más. Nem tehető „a tájékoztatás szabadsága” címszó mögé. S általánossabban fogalmazva: le kellene vonni a következtetéseket abból, hogy a Záróokmány az egész információs tevékenység 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom