Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt
tolhatják, nem helyettesíthetik és nem tehetik feleslegessé azonban a leszerelés terén teendő, megérett és sürgető lépéseket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1976. de- dember 1-i ülésén, megtárgyalva és jóváhagyva a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1976. november 25—26-i bukaresti ülésén részt vett magyar küldöttség jelentését, újból, igen határozottan aláhúzta: „Napjaink legsürgetőbb feladata, hogy megfékezzük a mind hatalmasabb költségeket felemésztő és a békét fenyegető fegyverkezési versenyt, amelyet az imperializmus legagresszívabb körei kényszerítenek a világra. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés többi tagországával együtt fellép a leszerelésért, mindenekelőtt a nukleáris fegyverzet csökkentéséért és megsemmisítéséért, az atomenergia békés célokra történő felhasználásáért, a vegyi fegyverek betiltásáért és megsemmisítéséért, a tömegpusztító fegyverek új fajtái és rendszerei előállításának eltiltásáért, a katonai költségvetések csökkentéséért. Szükségesnek tartja a leszerelési világkonferencia megrendezését és a hozzá vezető első lépésként az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását.” Sajnálatos, hogy a jóhiszemű, tisztességes tájékoztatás követelményét figyelmen kívül hagyva, egyes tőkés orgánumok ritkán számolnak be hitelesen olvasóiknak ezekről az állásfoglalásokról, sőt tovább terjesztik a Varsói Szerződés tagállamai „állig felfegyverkezéséről” és „erőfölényének fenyegető megnövekedéséről” szóló célzatos tételeiket. Pedig azok, akik valamennyire is megértik a szocialista társadalom céljait, törekvéseit, társadalmi keresztmetszetét, politikai-hatalmi struktúráját, a vezető szervek, mozgalmak, pártok elkötelezettségét a dolgozók életszínvonalának szüntelen javítása iránt, nem gondolhatják komolyan, hogy a szocializmus világában bárkinek is a legcsekélyebb érdeke fűződne a fegyverkezéshez, a védelmi kiadások növeléséhez. Éppen ellenkezőleg: nagyon jól tudnánk hasznosítani — az egész nép érdekében — a fegyverkezésen megtakarított minden fillért. Ezért a leszerelési intézkedéseknek nálunk senki sem lenne a vesztese, nem lenne ellenzője. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülése az európai katonai enyhülés irányában is jelentős kezdeményezéseket tett. Mint ismeretes, egyebek között javaslatot tett arra, hogy a helsinki Záróokmány aláírói vállaljanak szerződéses kötelezettségeket: sohasem használnak egymás ellen elsőként nukleáris fegyvereket. Ha ezt a szerződést általánosan elfogadnák, Európa egéről örök időkre eltűnne az atombombás fenyegetés réme. Jól tudjuk, hogy ma még a Varsói Szerződés javaslatának sok ellenzője van. Ismét akadnak olyanok, akik a szerződéstervezetet „egyszerű propagandafogásnak” minősítik, mert tudják, hogy elfogadható érveket nem tudnak szembeállítani vele. Egyes NATO-stratégák pedig azt állítják, hogy számukra „az európai katonai egyensúly fenntartásához” szükséges a nukleáris fenyegetés. Ezért megállapodásra csak akkor lennének hajlandóak, ha a Varsói Szerződés nem ragaszkodna az „egyenlő biztonság” elvéhez, vagyis elfogadná viszonylagos gyengítését a NATO-val szemben. Ez nem reális gondolkodás, nem Helsinki szelleme. A szocialista országok igazi leszerelést akarnak, túllépni az eddigi eredményeken a fegyverzetek — különösen a stratégiai, nukleáris fegyverzetek — korlátozása terén elért egyezményeken. Nemcsak abban 19
