Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt

lataink alakításának fontos állomásává. S ebből már világosan következik az a határozott törekvésünk, hogy tovább haladjunk a Helsinkiben kijelölt úton, s a Záróokmány szellemét és betűjét becsülettel megtartsuk és másokkal is megtartassuk.

Magától értetődően a Záróokmány — egészét tekintve — kompromisszumos dokumentum. Ez nem is lehet másképp. Az európai helyzet történelmileg alakult úgy, hogy szocialista és kapitalista államok együtt, egymás mellett élnek itt. Sőt, figyelembe véve az Egyesült Államok és Kanada érdekeltségét, valamint a NATO keretében vállalt katonai, politikai elkötelezettségét, változatlanul igaz az is, hogy a két világrendszer fő katonai erői ezen a mind kisebbé váló kontinensen találhatók meg. Ahhoz, hogy a két elvileg különböző — mert az emberiség kapitalista múltját és az emberiség szocialista jövőjét képviselő — társadalmi rendszert megtestesítő államok döntő biztonsági kérdésekben megegyezhessenek egymással, kölcsönös engedményekre, vagyis kompromisszumra van szükség. S a kompromisszum akkor jó és tartós, ha a felek józan önmérsékletet és jószándékot tanúsítanak egymás iránt, ha figyelembe veszik egymás jogos érdekeit, törekvéseit. Ez kétségtelenül fontos tanulsága az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek. Egyben hasznos gondolkodtató lehet azok számára, akik — néhány nyugati országban — most utólag azon meditálnak: kinek is volt hasznosabb Helsinki; ki adott és ki kapott többet; melyik kompromisszum lényegesebb, mint a többi stb.

S talán arra sem árt emlékeztetni, hogy az EBEÉ terjedelmes Záróokmányában szereplő minden egyes szó, fogalmi meghatározás az értekezlet legfőbb rendező elvének, a konszenzusnak köszönheti létét. Az egyetértésre és megegyezésre, vagyis a politikai enyhülésre törekvés akkor sem volt és most sem ellentétes az eltérő politikai nézetek, ideológiai tézisek, társadalmi értékrendek nyílt képviseletével; ha úgy tetszik: az eszmék harcával.

II.

A Záróokmány megalkotóinak előrelátása, hosszú távú együttmunkálkodási szándéka tükröződik abban a zárófejezetben is, amely „Az értekezletet követő intézkedésekcímet viseli. Ez — egyebek között — kinyilvánítja az EBEÉ résztvevőinek eltökéltségét, hogy az értekezleten megkezdett folyamat többoldalú keretekben történő továbbvitele érdekében időről időre újabb találkozókra jönnek össze. E találkozók célját a Záróokmány az alábbi kérdésekben folytatandó „beható eszmecserében” jelöli meg:

— a Záróokmány rendelkezéseinek megvalósítása és az értekezlet által meghatározott feladatok végrehajtása;

— a kölcsönös kapcsolatok javítása;

— az európai biztonság megszilárdítása és az együttműködés fejlesztése;

— az enyhülés folyamatának jövőbeli továbbfejlesztése.

A Záróokmány értelmében az első ilyen találkozóra 1977-ben Belgrádban kerül sor, mégpedig két lépcsőben. 1977. június 15-én ül össze az előkészítő találkozó, amelynek döntenie kell az érdemi találkozó „időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb feltételeiről”. A döntéstől függően — de feltétlenül még 1977 folyamán — kerül sor az

15