Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Békés Rezső: Belgrád előtt
Testületének 1969. évi budapesti felhívásában vagy az 1966-os bukaresti nyilatkozatban. Még tovább vizsgálódva fellelhetők az előzmények a Szovjetunió és a többi szocialista ország közel három évtizedes tevékenységében, amellyel a második világháború eredményeként kialakult európai viszonyok, realitások elismerését sürgették. A Záróokmányban benne van a nemzetközi békemozgalom hatalmas egyéniségeinek — Joliot Curie-nek, Ilja Ehrenburgnak — Európa-féltése, ragaszkodása mindahhoz, ami szép, ami nemes, ami megőrzendő ezen az öreg földrészen. S hozzájárultak a megtett úthoz Nyu- gat-Európa és Amerika számos felelős kormányzati tényezői is. Halottak és élők, akik éppen azzal bizonyították államférfiúi képességüket, hogy reálisan elemezték az európai helyzetet, s józanul felmérték: valóban nincs alternatívája a békés egymás mellett élésnek EurópábanTalán nem tűnik hivalkodásnak, ha utalunk arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és népe kezdettől fogva tevékeny résztvevője az európai biztonság szerződéses rendezésének. Külpolitikai, diplomáciai lépések, látogatások, tárgyalások sorával igyekeztünk, barátainkkal és minden más jószándékú partnerünkkel együtt sikerre vinni az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet. Abból indultunk ki, hogy nekünk, magyaroknak az enyhülés, az európai békés viszonyok megszilárdítása egyszerre szolgálja nemzeti és internacionalista céljainkat. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar küldöttség vezetője mondotta e szavakat Helsinkiben, a Záróokmány elfogadásakor: „Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna-Tisza táján, Európa közepén, így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szemben. Századunkban, az első világháború áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egy- harmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 százalékát és az ország romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa harminc évvel ezelőtt, az antifasiszta koalíció történelmi győzelmének és annak következtében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küzdőkkel kiűzte hazánk területéről a Hitler-fasiszta megszálló hadakat, új, jó fordulatot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét és állami szuverenitását, szilárdan és eltökélten halad maga választotta útján, s ma a fejlett szocialista társadalmat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek békéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem csupán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi tapasztalatokon nyugvó, hosszú távú politikát, és a magyar nép életbevágó érdekeit fejezi ki.” Aki figyelmesen olvassa ezeket a gondolatokat, annak aligha kell bizonygatni, hogy Helsinkit nem konjunkturális megfontolásból tettük külpolitikánk, nemzetközi kapcso14
