Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában

idején nemcsak hogy képtelennek bizonyult egy újonnan függetlenné vált ország, Kongó (a mai Zaire) haladó kormányának segítséget nyújtani, hanem aktívan részt vett az ellen- forradalom Kongóba történő exportálásában. Ebben szerepet játszott az a körülmény, hogy az újonnan függetlenné vált államok — a szocialista országok figyelmeztetése ellenére — túlzott illúziókat tápláltak az ENSZ iránt, és nem vették észre időben, hogy a nemzetközi szervezetet az imperialista hatalmak felhasználják saját céljaikra.

A gyarmati deklaráció végrehajtásával foglalkozó különleges bizottság tevékenysége

A gyarmati deklaráció elfogadásával a gyarmatosításellenes erők az ENSZ-ben általános offenzívát indítottak a gyarmati rendszer mielőbbi és teljes felszámolása érdekében. Ennek a harcnak újabb állomása volt a deklaráció végrehajtásával foglalkozó különleges bizottság felállítása, amelyre a Szovjetunió kezdeményezése és 38 afroázsiai ország javaslata alapján került sor.12 A bizottság létrehozására azért volt szükség, mert a gyarmat- tartó hatalmak nem hajtották végre a gyarmati deklaráció előírásait. A Szovjetuniónak 1961. szeptember 26-án az ENSZ tagállamokhoz eljuttatott memoranduma13 szerint akkor még mindig 88 terület mintegy 71 millió lakosa élt gyarmati elnyomás alatt. A különleges bizottság feladatát a Közgyűlés többek között abban határozta meg, hogy javasoljon különleges intézkedéseket a deklaráció gyors és teljes alkalmazására a függetlenségüket még el nem nyert területekre vonatkozóan. Azt is feladatául szabta, hogy a Biztonsági Tanácsot tájékoztassa a területeken történő bármely olyan fejleményről, amely fenyegetheti a nemzetközi békét és biztonságot.

A különleges bizottság nagy felelősséggel végezte és végzi munkáját. Fennállása óta jelentősen hozzájárult a gyarmati népek függetlenné válása előmozdításához. Kezdeményezése nyomán a Közgyűlés olyan határozatokat fogadott el, melyekben

— elismerte, hogy az önrendelkezés és a függetlenség a gyarmati népek elidegeníthetetlen joga;

— elismerte a gyarmati népek harcának törvényességét;

— felhívással fordult minden államhoz, hogy a gyarmati népeknek elidegeníthetetlen jogaik helyreállítása érdekében adják meg a szükséges morális és anyagi támogatást;

— támogatta a gyarmati területek nemzeti felszabadítási harcát;

— kinyilvánította, hogy a gyarmati uralom fenntartása, a fajüldöző politika gyakorlása és a faji megkülönböztetés minden formája fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot, és bűntett az emberiség ellen;

— több esetben a Biztonsági Tanács aktív támogatását kérte a gyarmatosítás felszámolása céljából;

— felkérte az ENSZ-hez tartozó nemzetközi szakosított szervezeteket és a nemzetközi segélyszervezeteket, hogy nyújtsanak segítséget a gyarmati területekről az üldözések következtében elmenekült személyeknek, Portugáliának és Dél-Afrikának semmiféle segítséget ne adjanak, amíg az említett államok fel nem hagynak gyarmatosító és faji megkülönböztetésen alapuló politikájukkal;

97