Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
— megállapította, hogy a külföldi gazdasági és egyéb érdekeltségek tevékenysége a gyarmati területeken akadályozza a gyarmati deklaráció megvalósítását; — leszögezte, hogy a gyarmati hatalmaknak az igazgatásuk alá tartozó területeken kifejtett katonai tevékenysége és létesítményei gátolják a gyarmati deklaráció előírásainak a végrehajtását. Az ENSZ a gyarmatosítás teljes és végleges felszámolása érdekében folytatott harcában megkülönböztetett figyelmet szentel az afrikai kontinens déli részén gyarmati és faji elnyomás alatt élő afrikai népek függetlenségi harcának. Dél-Rhodesiában és Délnyugat-Afrikában a fajüldöző hatóságok terrorja és a velük politikai, gazdasági és katonai kapcsolatokat fenntartó imperialista hatalmak politikája következtében olyan helyzet alakult ki, amely komolyan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Ennek megfelelően ezeknek a területeknek a problémáival — különösen az utóbbi években — a Közgyűlés illetékes szervein túlmenően a Biztonsági Tanács is több alkalommal foglalkozott. A Tanács 1972. január 28. és február 5. között története során először az afrikai kontinensen, Addis Abebában ülésezett, hogy ezzel is kifejezze a gyarmati rendszer felszámolása iránt érzett felelősségét.14 A Rhodesiával (Zimbabwe) foglalkozó biztonsági tanácsi határozatok lázadásnak minősítik a törvénytelen Smith-rezsim létrejöttét; megtiltják a rhodesiai eredetű termékek importálását; a tagállamok kötelezettségeivel és a Rhodesiára vonatkozó szankciókkal ellentétesnek tekintenek minden olyan törvényhozást, amely lehetővé teszi a Rhodesiával való kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatokat; elítélik azoknak az államoknak a magatartását, amelyek normális politikai és gazdasági segítséget nyújtanak a törvénytelen rezsimnek. A Biztonsági Tanács Addis Abeba-i tanácskozásán Tanzánia képviselője határozati javaslatot terjesztett elő, amely felszólította Nagy-Britanniát, álljon el a törvénytelen Smith-rezsimmel létrejött megállapodástól,16 és gondoskodjék olyan alkotmányozó konferencia összehívásáról, amelyen az afrikai többség képviselői is részt vennének. A javaslatot az Egyesült Királyság megvétózta. Zimbabwe népének és a nemzetközi gyarmatosításellenes erőknek a nyomására 1975 augusztusában azonban a Smith-rezsim képviselői már kénytelenek voltak tárgyalni a felszabadítási szervezetek képviselőivel az alkotmányozó konferencia összehívásáról. Ez még akkor is örvendetes fejlemény, ha Ian Smith csupán időt akart nyerni, és a tárgyalásokat önkényesen megszakította. Délnyugat-Afrikával (Namíbia) kapcsolatban a Közgyűlés 1966-ban kimondta, hogy megszünteti a Dél-afrikai Köztársaságnak Namíbia feletti mandátumát, és a területet — függetlensége kinyilatkoztatásáig — közvetlen igazgatása alá vonja. Felszólította a dél-afrikai hatóságokat, hogy ennek megfelelően vonuljanak ki a területről. A Biztonsági Tanács megerősítette a Közgyűlés határozatát, majd felkért minden államot, hogy tartózkodjék a Dél-Afrikával való olyan diplomáciai, konzuli vagy egyéb kapcsolat fenntartásától, amely magában foglalja a dél-afrikai kormány Namíbia feletti fennhatóságának elismerését.16 A Namíbia népe függetlenségéért küzdő erőknek morális támogatást nyújtott a 98
