Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
ges termelés fokozásával elősegítették a kapitalista fejlődés kibontakozását és ezzel egy- időben a nemzeti burzsoázia kialakulását, illetve megerősödését a gyarmatokon. A néptömegek rokonszenvének és támogatásának megnyerésére a gyarmati területeken a háború idején bizonyos reformokat vezettek be, és az aktív támogatás viszonzásaképpen kilátásba helyezték egyes gyarmatok függetlenségének fokozatos megadását. A gyarmati •és függő területeken megerősödtek a függetlenség kivívásában érdekelt osztályok és rétegek, megindult összefogásuk. A felszabadító mozgalmak háború utáni fellendülését a belső tényezők mellett kül- aő tényezők is elősegítették. A háború eredményeképpen a kapitalista világrendszer tovább gyengült. Összeomlott az olasz és a japán gyarmatbirodalom. A klasszikus gyarmattartó hatalmak, Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia stb. pozíciói is meggyengültek. A háború utáni változások közül legjelentősebb, hogy egy sor ország kiszakadt az imperializmus rendszeréből, kialakult és egyre nagyobb befolyást gyakorolt a világ eseményeire a szocialista világrendszer. Az új történelmi helyzetről, a nemzetközi erőviszonyok megváltozásáról pontos képet adott a kommunista és munkáspártok 1960-as nyilatkozata, amikor megállapította: „Korunk—amelynek fő tartalma a Nagy Októberi SzocialistaForradalommal elkezdődött átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba—a két ellentétes társadalmi rendszer harcának korszaka, a szocialista és a nemzeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának, egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű diadalának korszaka. Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik ... Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak.”2 A második világháború után az afrikai és ázsiai népeknek a szocialista országok és a világ összes haladó erői által aktívan és sokoldalúan támogatott nemzeti felszabadító harca megindította azt a folyamatot, amely a gyarmati rendszer teljes széthullásához vezetett. A harc eredményeképpen 1949-ig elsősorban Délkelet-Azsia és a Közel-Kelet térségében váltak önálló, politikailag független államokká a volt gyarmati területek. 1945-ben Korea, Vietnam, Laosz, Indonézia, 1946-ban a Fülöp-szigetek, Libanon, Szíria és Jordánia, 1947-ben Burma, India és Pakisztán, 1948-ban Ceylon, 1949-ben Kambodzsa nyerte el függetlenségét. A gyarmati és függő népek nemzeti felszabadító mozgalmainak a második világháború befejezését követő esztendőkben aratott győzelmei közül kiemelkedik a kínai népi forradalom. A kínai forradalom mellett a legjelentősebb esemény India függetlenné válása volt. India, a világ második legnépesebb országa, hatalmas területével és erőforrásaival a gyarmati uralom ideje alatt óriási gazdagság forrása volt az angol kizsákmányoló osztály számára. Lord Curzon joggal írta még 1898-ban: „A mi birodalmunk tengelye India ... Ha a birodalom domíniumainak bármelyikét is elveszti, azt még túléljük. De ha elvesztjük Indiát, birodalmunk napja leáldozott.”8 Az imperialista hatalmak, mint azt a francia—indokínai, a holland—indonéz, a 92
