Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
koreai, az algériai és a vietnami háború megmutatta, nem mondtak le könnyen volt gyarmataikról, sőt befolyásuk visszanyerésére háborúkat indítottak e népek ellen. Az ötvenes évek során és azt követően az afrikai kontinens, valamint a Közel-Kelet népei is sikerrel harcoltak a gyarmati uralom ellen. Tunézia, Marokkó és Szudán 1956- ban vált önálló állammá. 1956 után pedig egyre hevesebbé vált az említett térség függetlenségi mozgalma. Egyetlen év folyamán, 1960-ban 16 afrikai volt gyarmati terület és Ciprus nyerte el függetlenségét. Ezt követően, napjainkig számos volt gyarmat lépett a független, szuverén államok sorába. A nemzetközi erőviszonyokban beállott változások az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrejöttében és ténykedésében is kifejezésre jutottak. Bár a világszervezet szinte megalakulása óta foglalkozott a gyarmati kérdéssel, a problémák megoldásában az ötvenes évek közepéig-végéig nem játszott komolyabb szerepet. Az ázsiai és afrikai országok jó része az ENSZ-től függetlenül szabadult fel. Éppen ennek a folyamatnak eredményeképpen azonban ugrásszerűen megnőtt az ENSZ-tagállamok száma. Az ENSZ-en belüli erőviszonyok egyre reálisabban tükrözték a nemzetközi helyzetben bekövetkezett pozitív változásokat. Az imperialista államok egyre kevésbé tudták az ENSZ-et saját céljaik szolgálatába állítani. A Szovjetunió, a szocialista országok, továbbá az antiimperia- lista front többi erői, az újonnan függetlenné vált államok az ENSZ fórumain állandóan napirenden tartották a gyarmati területek és népek felszabadításának és függetlenné válásának ügyét, és elérték, hogy a világszervezet az ezzel összefüggő kérdések megoldásában egyre aktívabb és felelősségteljesebb szerepet vállaljon. A San Franciscó-i konferencia és az ENSZ gyánisági rendszere A jaltai konferencián született megállapodásnak megfelelően 1945. április 25-re San Franciscóban összehívták az Egyesült Nemzetek alapító konferenciáját. A konferencián azok az államok vettek részt, amelyek hozzájárultak az antifasiszta háborús erőfeszítésekhez, vagy legalábbis elfogadták az Egyesült Nemzetek 1942. januári nyilatkozatát. Bár a San Franciscó-i konferencián a gyarmati kérdés jóval kisebb hangsúllyal szerepelt, mint például a Biztonsági Tanácsban való szavazás, az egyik legnehezebb megoldásra váró feladatot képezte. Tekintettel arra, hogy a konferencia elé ebben a kérdésben nem terjesztettek közös javaslatot, a konferencia II/4. számú bizottsága, továbbá az öt nagyhatalom konzultációs csoportja foglalkozott az ENSZ Alapokmánya gyarmati területekkel kapcsolatos fejezetei előírásainak kidolgozásával. 1945. május 14-én az öt nagyhatalom a gyarmati kérdésben munkaokmányt fogadott el.4 Ebben szovjet kezdeményezésre szerepelt az, hogy a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja egyúttal legyen a Gyámsági Tanács tagja is, továbbá az a kínai vélemény, hogy az egyes gyámsági területek igazgatásával megbízott hatóság maga a nemzetközi szervezet legyen. A gyámságot tehát a gyámhatalmak a nemzetközi szervezet nevében gyakorolják. A Szovjetunió a San Franciscó-i konferencián is következetesen sikraszállt a gyar93
