Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
— az egész Németországgal kötendő békeszerződést, amelyet nem lehet különféle egyezményekkel és megegyezésekkel (EBK) pótolni; — a londoni kártérítési egyezmények alapulvételéért a Kelet-Európával történő pénzügyi együttműködés mércéjeként; — a kommunista hatalmi szféra országaival kialakítandó kapcsolatok lényeges feltételének a mozgási, vélemény- és információs szabadságot kell megszabni.” Valamennyi pont, de különösen az utolsó szembetűnően különbözik a CDU és a Junge Union programjától. 5. Egyéb állásfoglalások a) Helmut Kohl a CDU feladatát a következőkben látja: „Ha azt akarjuk, hogy a nemzet egységének követelése mint politikánk fő kritériuma hiteles legyen, akkor aktivizálni kell az akaratot hozzá. A szerződések ugyanis azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a közvélemény beletörődik a szerződésben rögzített status quóba és ez megbénítja az akaratot a status quo leküzdésére.”18 b) Kurt Biedenkopf részletesen foglalkozik az NSZK és a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok kérdésével. Bevezetésként hangsúlyozza, hogy a katonai egyensúly és az offenzív ideológiai vitára meglevő készség kölcsönhatásban áll. Mivel szerinte Nyugat-Európában és az NSZK-ban az ideológiai harci készség csökkenése mutatkozik, erősíteni kell a védelmi képességeket. Ha a katonai egyensúly így sem áll helvre, mert „a költségek túl magasak, vagy nincs meg a készség a katonai kiadások növelésére, vagy elzárt a hatékony fegyverrendszerekhez vezető út”, akkor más eszközöket kell keresni. Sokak által hangoztatott nézet, hogy egyik eszköz a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése a keleti blokk országaival. Ez ugyanis megakadályozhatja, hogy erőfölényük esetén a politikai presszió- hoz nyúljanak, hiszen érdekeltek a kereskedelem fenntartásában. Biedenkopf szerint ez nem járható út: „a szocialista országok esetében igen csekély lehetőség nyílik a katonai nyomás gazdasági nyomással történő ellensúlyozására”.19 A szocialista országokkal folytatott kereskedelemmel kapcsolatban még megemlíti, hogy e kapcsolatok a szocialista országok számára stratégiai szempontból jelentősek — főleg az energiahordozók szállítása —, ugyanis a Nyugat elleni politikai zsarolásra is felhasználhatók. Javasolja, hogy ezt a stratégiai szempontot a közvélemény előtt is erősebben hangsúlyozni kell. Ez a hidegháború időszakának argumentációja. c) A CSU Külügyi Bizottságának elnöke sürgeti, hogy a német kérdést az ENSZ fórumán is képviselni kell. „Nyilvánvalóan nem reális ma és a közeljövőben az ENSZ-től a német kettéosztottság megszüntetését és az önrendelkezési jog valamennyi németre vonatkozó megvalósítását elvárni. Éppen olyan helytelen lenne azonban e kérdéseket és az emberi jogok megsértését a megosztott Németországban nem felvetni, például a Brandt—Scheel-kormány idején oly népszerű érvvel, miszerint nem szabad az ENSZ-t a német viszálykodással terhelni.”20 d) Dietrich Grille tanulmánya két okból tanulságos. Egyrészt jól mutatja, hogy — legalábbis Bajorországban — milyen primitív érvekkel is lehet befolyásolni a közvé81
