Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei

oldalú integrációs politika a német mezőgazdaság versenyképességét egyre rontja. A német márka ismételt felértékelése tartós kárt okoz a mezőgazdaságnak. A tagországok nemzeti agrárpolitikai intézkedéseikkel egyre inkább megnehezítik a szabad verseny érvényesülését. Mindezek a német mezőgazdaság létét fenyegetik. . . Amennyiben belátható időn belül nem sikerül az Európai Közösségen belül egységes gazdasági, konjunktúra- és valutapolitikát kidolgozni, az a közös agrárpiacra súlyos következményekkel járhat.”

A közös agrárpiac éles bírálatát — amely egyébként az SPD programjaiban is megtalálható — részben a bajor mezőgazdaság nehéz helyzete magyarázza, részben az, hogy akadályozza az NSZK és a „harmadik világ” kapcsolatainak olyan alakítását, amely megfelel az NSZK érdekeinek.

A CDU programjához hasonlóan a CSU tervezete is foglalkozik a szabad verseny biztosításának szükségességével, amely egyrészt azt jelenti, hogy gazdaságpolitikai eszközökkel támogatni akarják a közepes és kis vállalatokat, másrészt azt, hogy „valamiféle intenciókat és keretfeltételeket” a multinacionális vállalatokkal szemben is érvényesíteni kell, mégpedig nemzetközi megegyezés keretében. Az egyébként is óvatos fogalmazást tovább gyengíti, hogy a tervezet a kormányokat hibáztatja: eddig keveset tettek a multinacionális vállalatoknak az integrációs folyamatba történő bevonása érdekében.

Egyéb állásfoglalások

a) Biedenkopf azt állítja, hogy most nem a gazdasági, hanem a politikai integrációs feladatokat kell szorgalmazni. Az NSZK szerinte rendelkezik a kellő előfeltételekkel ahhoz, hogy tapasztalatait a közösség rendelkezésére bocsássa és az „egyesülési folyamatban ennek megfelelően saját igényeit is megfogalmazza”.4

Biedenkopf szerint az NSZK az alábbi „előfeltételekkel” és „tapasztalatokkal” rendelkezik az integráció elősegítéséhez:

— speciális ismeretek a nyílt társadalmi struktúrák fejlesztésében;

— az NSZK belső szerkezetét a decentralizálás jellemzi. Nincs olyan központi igazgatási apparátusa, amely ellenállást tanúsítana a társadalmi és politikai szerkezet decentralizálásával szemben;

— Franciaországgal és Angliával ellentétben nincs „központosított elitje”, hanem szétszórtan, több központban található a politikai, gazdasági és szellemi vezető réteg;

— a lakosság szoros kapcsolatban áll a tudománnyal; a tudományos munkák, a hivatástudat, a technológiai tehetség és az ipari szorgalom magas szociális értékként szerepelnek;

— „az NSZK az Egyesült Államokkal speciális viszonyban van. Ez a viszony kulturális és szellemi kapcsokon, a gondolkodásmód erős hasonlatosságán nyugszik, mindenekelőtt pedig azon, hogy mindkét ország a társadalom és az állam struktúrájának föderatív, decentralizált változatát részesíti előnyben. Az amerikaiak ugyan mindig csodálták a francia centralizmust mint eszmét, de soha nem utánozták. Az amerikai társadalom struktúrája sokkal inkább rokon a némettel, mint a franciával”.5

75