Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
szag megteremtését a szabad Európában”, szemben az SPD elképzelésével, amely a CSU szerint így hangzik: „egy szocialista Németország a szocialista Európában”. E cél elérése érdekében a CSU politikája arra irányul, hogy: „létrehozzák az Európai Egyesült Államokat, legalábbis azokkal az államokkal, amelyek a többieknél korábban hajlandók a szuverenitás közösségi alkalmazására”, és különleges erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy „az NSZK Franciaországgal megteremtse az egységes Európa alapjait és magját”. A CSU alapprogram-tervezete az európai helyzetet értékelve megállapítja, hogy Európa egyesülési folyamata lelassult. Az egyesülés lépcsőzetes tervét nem valósították meg. A tervek és tények különbözősége azért érthetetlen, mert a nyugat-európai kis- és középhatalmak egyike sem képes arra, hogy megfelelően képviselje polgárai érdekeit és biztosítsa védelmüket, a pénz szilárdságát, termékeik felvevőpiacát és ezzel a teljes foglalkoztatottságot. „Ennek ellenére éppen a közelmúltban és a jelenben tapasztalható a nemzeti egoizmus térnyerése. Ha nem sikerül legyőzni ezeket a nemzeti önzéshez visszatérő tendenciákat, akkor fennáll a szovjet hegemónia veszélye Nyugat-Európában.” Ezért a helyzetért az SPD/FDP koalíciót teszik felelőssé, mert „keleti politikájának gyakorlatilag elsőbbséget biztosított a nyugat-európai integrációval szemben”. Ez a koalíció a Szovjetunió „valamennyi követelését teljesítette”, és ezzel a Szovjetunió „megszilárdította helyzetét Kelet- és Közép-Európában, valamint megerősítette befolyását Nyugat-Európában”. Az úgynevezett keleti szerződések megkötése után a Szovjetuniónak az a célja, hogy nemzetközi konferenciák sorozata — az EBK-t és a bécsi tárgyalásokat említi a tervezet — segítségével olyan összeurópai fejlődést segítsen elő, amelyben vezető szerepet játszhat. Európában a tervezet szerint valódi enyhülés még nem történt, sőt az erőegyensúly a szocialista országok javára változik. A szocialista országok célja az NSZK semlegesítése, melynek megvalósítása során az SPD-ben levő jelentős belső erőkre is számíthatnak. A CSU javaslata a következő: „Európa egyesítése — szoros szövetségben az Egyesült Államokkal — Európa szabad része számára létkérdés. Alternatíva nincs. Csak az Egyesült Európa keretei között őrizhetik meg az európai népek függetlenségüket és nyerhetik vissza cselekvőképességüket. Ezért minden ellenállással és visszaeséssel szemben meg kell valósítani Európa egységét, a külpolitikai és a védelmi politika szempontjából is, az atlanti szövetség keretében. Európa egyesítéséhez hozzátartozik a terhek igazságos elosztása is. A szabadságra, jogra és önrendelkezésre alapozott Egyesült Európa föderatív rendje nyitva áll a kelet-európai országok előtt is.” Az igazságos teherelosztáshoz megjegyzést fűz a tervezet: meg kell akadályozni, hogy az NSZK-t a mindig fizető főpénztáros szerepébe sorolják, és anyagi áldozatai ne gyümölcsözzenek az európai haladásban. Az NSZK tehát csak akkor fizessen, ha az NSZK érdekeinek megfelelő előrehaladás történik. A tervezet külön fejezetet szentel az NSZK mezőgazdasága gondjainak, melyekben a Közös Piac jelentős szerepet játszik. „Az Európai Közösség agrárpiacát jellemző egy74
