Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
és a tőkésállamok rendszere. Minden más felosztás csak ezután következik, vagyis „menv- nyiségi” kritériumok alapján — de semmiképpen sem osztály-, politikai és ideológiai kritériumok alapján — csak alrendszerekről lehet beszélni. Az alrendszerek vagy „alpólu- sok” az osztályalapú társadalmi kölcsönhatás közegében mozognak és fejtik ki relatíve önálló hatásukat; ugyanakkor az alrendszereken (például az atlanti közösségen) belüli mozgások értékelése is szükséges. S habár itt nincs túl sok értelme multipoláris egyensúlyról beszélni, hiszen az alrendszerek meghatározott feltételek mellett változnak, az efféle polgári elméletek kialakulása (és ebben a vonatkozásban idesorolom a „szuperhatalmi egyensúly” elméletét is) reális okokkal és indítékokkal bír. Kialakulásuk folyamata ugyanis szorosan összefügg a nemzetközi erőviszonyok polgári értékelésével, annak valamilyen mértékű tudomásulvételével, hogy az erők kölcsönhatásai történelmileg változnak, hogy az USA hosszan tartó hegemóniája ellenére a kapitalista egyenlőtlen fejlődés törvénye érezteti hatását, és hogy a szocializmus erői, a haladó erők világszerte növekednek. A multipoláris hatalmi egyensúly politikájával a tőkés köröknek — mindenekelőtt az USA vezető köreinek — az az alapvető céljuk, hogy biztosítsák az USA és a tőkés- osztály számára a lehető legkedvezőbb pozíciót mind a nemzetközi színtéren, mind az egyes országokban, és e politikának alkalmasnak kell lennie a haladó erők visszaszorítására, a szocialista világrendszer minden alkalmazható erővel, eszközzel történő felbom- lasztására. Brzezinski ezt nyíltan megfogalmazza: „Amerikai részről a fékentartás korábbi politikája olyan bonyolult struktúrává változik át, amelyben más államok — különösen Kína, Japán és (remélhetőleg) egy egyesített Európa— segítséget nyújt majd a Szovjetunió befolyásának korlátozásában.. . így hosszabb távon a pluralizmus és a belső nyomás kombinált hatásának mélyrehatóbb következményei lesznek a szovjet rendszerre, mint az amerikaira.”28 A tőkésországok vonatkozásában pedig „a hatalmi egyensúlyon alapuló politika célja, hogy megőrizze a status quót ne csak a nemzetközi politikában, hanem mindenekelőtt társadalmi téren”.24 Ez a polgári modell nemcsak arra tart igényt, hogy leírja a nemzetközi helyzetet, hanem arra is, hogy az elvei alapján kialakított politika szerint kormányozzák a világot; vagyis az imperialista politika deklarált céljává válik a társadalmi status quo fenntartása. A multipoláris egyensúlyi elmélet és politika legfőbb ideológiai célját elemezve G. Sahnazarov rámutat: „a szocializmus elleni nagyszabású ideológiai diverzióval van dolgunk”.25 Az elmélet és politika legfőbb tézise a nemzetközi kapcsolatok dezideologizá- lása. Azt hirdeti hogy kialakult a nemzetközi kapcsolatok olyan egységes rendszere, amely független a benne részt vevő államok társadalmi természetétől. Eljut annak a pro- pagandisztikus gondolatnak a hirdetéséhez, hogy a szocializmus nem hoz semmiféle új elemet a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe, a Szovjetunió ugyanolyan nagyhatalom vagy „szuperhatalom”, mint a többi nagyhatalom vagy az USA. A valóság persze más, hiszen bármely állam politikája elválaszthatatlanul összefügg érdekeivel, uralkodó osztályának érdekeivel, a társadalmi értékek és azok nemzetközi szintű megjelenésének rendszerével. A nemzetközi erőviszonyok kategóriájának és fogalmának meghatározása A nemzetközi politika alapvető irányvonalát tehát az eddigiekből következően az erők országokon belüli és nemzetközi színtéren való csoportosulása és viszonya határozza meg. A nemzetközi erőviszonyok kategóriája a több országra, illetve az egész világra kiterjedő társadalmi mozgás egyes állapotainak és az állapotok fejlődésének-fejlesztésé- nek eszközrendszerét fejezi ki. Terjedelmében magában foglalja az adott történelmi idő66
