Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
szakban alkalmazott erők (eszközök) összességét. Tartalma az egymással szemben álló osztályok és államaik (képviselőik), valamint a rendelkezésükre álló harci eszközök dialektikus viszonya. A nemzetközi erőviszonyokfogalmát bizonyára többféle megközelítéssel és bizonyos fokig eltérő módon is meg lehet határozni. Az alábbiakban egy ilyen fogalmi meghatározásra teszek kísérletet. Átfogó értelemben a nemzetközi erőviszonyok valamennyi osztályerőnek egymáshoz viszonyított aránya, kölcsönhatása és kölcsönös összefüggése. A nemzetközi osztályharcnak — mint már említettem — korunkban az a sajátossága, hogy külső és belső tényezői egyaránt jelen vannak, sőt növekvő mértékben fonódnak össze. (Több országon belüli politikai mozgalom a nemzetközi színtéren önálló erőként is felléphet és megfordítva, a nemzetközi színtér vagy egyes elemei maguk is erősen befolyásolják az erők egy-egy országon belüli harcát.) A nemzetközi erőviszonyok fogalma szűkebb értelemben azt a realitást tükrözi, hogy az osztályerők globálisan kétféleképp éreztetik hatásukat: közvetlen osztályerőként, illetve állami közvetítéssel a nemzetközi színtéren. A nemzetközi erőviszonyok fogalma szűkebb értelemben véve az utóbbira vonatkozik, vagyis a két antagonisztikus társadalmi rendszer államai és állami szövetségesei erejének kölcsönkapcsolatára. Ismét hangsúlyozom azonban, hogy a nemzetközi osztályharc és erőviszonyok két oldala egymástól nem választható el, és a fejlődés alapvető eleme a belső osztályharc erői és a külső erők egymásba való átmenete, ennek történelmi fejlődése, alakulása. A fentiek alapján úgy is lehet fogalmazni, hogy a nemzetközi kapcsolatok nem különböznek lényegileg a belső kapcsolatoktól,ha e kapcsolatok létrejöttét, osztálytermészetét és alakulásuk általános irányát vizsgáljuk. Különbözik azonban a két helyzet, ami az osztályerők realizálásának módszereit, lehetőségeit és eredményeit illeti. Joggal tarthatjuk tehát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a nemzeti felszabadító harcot, a békemozgalmat, a kommunista és munkáspártok egységét vagy a szocialista világrend- szert erőnek, jóllehet ezek fejlődését és helyzetét a más osztályerőkkel való kölcsönhatásuk határozza meg. Ez szervesen következik abból is, hogy az erő és megjelenési formája között kölcsönhatás áll fenn. A nemzetközi erőviszonyok kategóriájával kapcsolatban még arra szeretnék rámutatni, hogy a nemzetközi erőviszonyok kategóriája történelmi kategória, tehát nem mindig létezhet és nem örökéletű. Mivel alapja az osztályharc, csupán az osztálytársadalmak világában beszélhetünk nemzetközi erőviszonyokról. Másrészt különbséget kell tenni a történelmi fejlődés azon állapotait illetően, amelyekben a nemzetközi színtéren csak kizsákmányoló osztályok voltak jelen államként, és a napjainkban meglevő állapotot illetően, amikor a nem kizsákmányoló munkásosztály is jelen van államként a nemzetközi színtéren. A nemzetközi erőviszonyok érdekek hordozói. Ezért a nemzetközi erőviszonyok alakulásának történetét végigkíséri az érdekek ellentétének rendszere, s annak megnyilvánulása, a feszültség, ami a második világháború utáni korszakra is jellemző. Ennek formáját és mértékét alapvetően a nemzetközi erőviszonyok alakulása határozza meg. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történő változása eredményezte azt, hogy — történetileg tekintve — a feszültség legélesebb állapotától, a nemzetközi katonai-politikai válság, illetve háború állapotától a tőkés hidegháborús politika kudarca útján kialakult a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történő további változása az enyhülési folyamat előrehaladásának garanciája. 67
