Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
Erőegyensúly, bi- és multipolaritás A polgári tudomány a nemzetközi politika különféle helyzeteinek jellemzésére gyakran használja a hatalmi egyensúly, erőegyensúly kifejezést.Leggyakrabban a nemzetközi kapcsolatok önfejlődésének keretében beszélnek az egyensúlyról, amely, miután létrejön a nemzetközi színtéren, rányomja bélyegét az országok belső helyzetére is. Morgenthau szerint például a hatalmi harc szükségszerűen hatalmi egyensúlyhoz vezet, hacsak különleges körülmények nem szólnak közbe.19 A polgári nézetek a hatalmi egyensúly kifejezést több értelemben használják: elméleti modellalkotáshoz a hatalom megoszlásának vizsgálatára, politikai értelemben, ideológiai vonatkozásban, valamint az aktuális nemzetközi helyzet értékelésére. Elméleti vonatkozásban a hatalmi egyensúly koncepciója is abból indul ki, hogy a nemzetközi élet középpontja a pszichológiai kapcsolatként felfogott hatalomért folyó harc. Ezt az elméleti alapot már korábban elvetettük, így az erre alapuló egyensúlyi elméletet is el kell vetni. Ennek az elméletnek egyik változata az erőegyensúly fogalmával operál, erőn azonban kizárólag katonai erőt ért. Tulajdonképpen ez teszi lehetővé, hogy bipoláris egyensúlyról beszéljen, hiszen a jelenlegi nemzetközi helyzetben nyilván van nukleáris vagy egyéb katonai erőn alapuló egyensúly is. Amikor azonban elvetjük azt a nézetet, hogy a nemzetközi élet alakulását csakis az egyensúlyra való törekvés jellemzi, nem vethetjük el azt az objektív tényt, hogy a világban csakugyan szemben álló felek egyensúlya megvalósul abban az értelemben, hogy nem pusztították el egymást. Ám ez tulajdonképpen nem más, mint a nemzetközi rendszer önfenntartási készségének megnyilvánulása, annak a ténye, hogy egyetlen világban élünk. A döntő kérdés itt nem ez, hanem az, hogy mi között áll fenn egyensúly, és milyen ennek az egyensúlynak a jellege. Lenin az intervenció leverése után így fogalmazott: „Bizonyos mértékig ingatag egyensúlyt értünk el. Gazdasági és katonai tekintetben, anyagilag mérhetetlenül gyengék vagyunk, erkölcsileg azonban — persze nem az elvont morál szempontjából, hanem valamennyi állam valamennyi osztálya reális erőinek viszonya szempontjából — mindenkinél erősebbek vagyunk.”20 Vagyis ingatag egyensúly áll fenn a nemzetközi színtéren a két antagonisztikusan szemben álló rendszer erői között. Az egyensúly dinamikus, dinamikája pedig az osztályerők történelmi fejlődésétől függ, vagyis az egyensúly mindenkori adott állapota az osztályerők történelmi helyzetének függvénye. A történelem éppen nem a stabilitást igazolja, hanem a változás folyamatára teszi a hangsúlyt. Ebben a változási folyamatban rejlik tulajdonképpen az erőegyensúly dinamikája, amelyben általában a belső (egyes országokon belüli) osztályerők játsszák a döntő szerepet, ezek a dinamikus egyensúly mozgatórugói, miközben a belső erők egyúttal kölcsönhatásban állnak a külső erőkkel is — így a munkásosztály és szövetségesei mindenekelőtt a szocialista világrendszerrel. 1917-től, az első szocialista állam létrejöttétől kezdve tehát a világ kétpólusú (kapitalista, illetve szocialista), dinamikus egyensúllyal rendelkező rendszer. A multipoláris egyensúly kérdése még szorosabban összefügg a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésével.21 A legfontosabb elvi kérdés itt az, hogy a polgári koncepciók nem nevezik meg azt a kritériumot (illetve nincs egységes kritériumuk), amelynek alapján megkülönböztetik a különféle erőközpontokat, pólusokat. Értékeléseikben „egyoldalú strukturalista szemléletből kiindulva a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszerét agyalják ki, amely független lenne a benne részt vevő államok társadalmi-gazdasági jellegétől”.22 Márpedig a nemzetközi rendszerek osztályozásának fő kritériuma korunkban a társadalmi és osztálykritérium. Ezen az alapon pedig, összhangban az antagonisztikusan szemben álló osztályok nemzetközi színtéren való állami megjelenésével, két alapvető társadalmi rendszer, két alapvető nemzetközi pólus található: a szocialista világrendszer 65
