Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után
dott magával, s azt a közvélemény megdolgozása érdekében a monopoltőke nagy része is aktívan támogatta. Az 1973 végi válság azonban a Közös Piaccal kapcsolatos várakozásokat keresztülhúzta. A szervezeten belüli ellentétek kiéleződése azt is demonstrálta, hogy az EGK korántsem azonos az egységes, kooperatív és szolidáris „Európával”, amelynek képét a Közös Piac-párti propaganda olyan szenvedéllyel igyekezett a tömegeknek megrajzolni. A brit monopoltőke az EGK-val kapcsolatban rezerváltabbá vált, s azt is felismerte, hogy a tagság feltételeinek módosítása nemcsak a közös piaci ellenzék leszerelése, hanem az ország egyre súlyosbodó nehézségeinek mérséklése szempontjából is szükséges. A Munkáspárt hatalomra kerülése után a burzsoá sajtó továbbra is határozottan és egyértelműen támogatta az ország közös piaci tagságát. Ezzel figyelmeztette a monopoltőke az egyébként kardinális kérdésekben mindig megalkuvó jobboldali munkáspárti vezetést, hogy ezúttal is olyan kérdésről van szó, amely a nagytőke alapvető érdekeit érinti, s abban nem hajlandó engedményre. A munkáspárti vezetés ezúttal sem kockáztatta meg a konfrontációt a nagytőkével. A tőkés sajtóból azonban az is kitűnt, hogy a monopoltőke a munkáspárti kormány törekvését a tagsági feltételek „újratárgyalására” nem ellenezte, sőt a bennmaradás megkönnyítése reményében tulajdonképpen hallgatólagosan támogatta. A későbbiekben Heath pártvezéri bukásával az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Heath-féle EGK politika az új körülményeknek már egyáltalán nem felelt meg, újraértékelésére volt szükség. Végeredményben 1975-re a Munkáspárt EGK-politikája nemcsak a belső ellenzék leszerelésében volt sikeres, hanem többé- kevésbé a nagy monopóliumok érdekeinek is megfelelt. A közvélemény változásának láttán a népszavazást már maga a nagytőke is támogatta, hiszen annak számára várható pozitív kimenetele lehetővé tette a vita végérvényes lezárását és az ellenzékkel való leszámolást. Megváltoztak az EGK-val kapcsolatos brit motívumok és megfontolások is. 1970—1971- ben a vita még a közös piaci tagság előnyeiről és hátrányairól folyt. 1974—1975-ben a burzsoá propaganda a vitát már egyre inkább a kilépés következményeire terelte. A brit monopoltőke számára valóban úgy vetődött fel a kérdés, hogy a közös piaci tagság gondjaival összehasonlítva a kilépés okozott volna nagyobb nehézségeket az új világgazdasági helyzetben és a megváltozott nemzetközi erőviszonyok mellett. A hetvenes évek elején a brit monopóliumok számára jelentős gazdasági előnyök megszervezésének lehetőségét testesítette meg az EGK, sőt az EGK-tagságot széles körben eszköznek hitték Nagy- Britannia alapvető gazdasági problémáinak megoldására. 1975-ben már elsősorban a kilépés közvetlen kereskedelmi, pénzügyi nehézségei és negatív következményei kerültek a mérlegre; az volt a kérdés, hogy Nagy-Britannia képes lenne-e legalább olyan alkut kötni az EGK-val, mint amilyet a többi EFTA-tagállam korábban elért. „Az eufóriát, amellyel három vagy négy évvel ezelőtt EGK-tagságunk lehetőségét üdvözölték, és amikor elég széles körben arról volt szó, hogy London egész Európa pénzügyi és biztosítási központjának a szerepét átveszi, a valóság lelohasztotta. Helyébe az Egyesült Királyság európai partnerei érzékenységének nagyobb figyelmet szentelő diplomácia lépett. De figyelemre méltó egyetértés van a tőzsde, a biztosítás és a bankok körében abban, hogy a kilépés katasztrofális lenne az ország egésze és a City további nemzetközi befolyása szempontjából is.”12 A hetvenes évek elején Nagy-Britannia, ha nem is teljes meggyőződéssel és nyíltan, még a közös piaci vezető szerep és a világpolitikai hatalmi státus ábrándjával jelentkezett az EGK-ba. 1975-re a kérdés már úgy vetődött fel, hogy az új világhelyzetben és az új erőviszonyok mellett Nagy-Britannia egyáltalán fenntarthatja-e befolyását a világ- politika és különösen az európai politika alakulására, ha az EGK-ból kilép ? A brit vezető körök számára nyilvánvalóvá vált, hogy az ország egyébként is csökkent nemzetközi befolyása az EGK-n kívül még inkább szűkülne. Az is világos volt, hogy olyan világ54
