Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - SZEMLE - Király János: A Latin-amerikai Gazdasági Rendszer (SELA)
sített árkartellekkel szemben, a behozatali korlátozások kiterjesztése, a külföldi segély- program megnyirbálása stb.). A SELA létrejöttét előmozdította az iparilag fejlett tőkés országok és a fejlődő világ országai között kialakult egyenlőtlen nemzetközi munkamegosztás, a függőségi viszonyból eredő nagyfokú eladósodás, a technológiai függőség fokozódása. A Latin-amerikai Gazdasági Bizottság 1975 eleji jelentése szerint Latin-Amerikában a bruttó nemzeti teri- mék értéke az elmúlt esztendőben mindössze 3,3%-kal volt magasabb, mint 1974-ben, ami azt jelenti, hogy a növekedés üteme erősen mérséklődött (1974-ben 7,2%, 1973-ban 7,5% volt).2 1975-ben a latin-amerikai országok áruinak exportárai átlagosan mintegy 7%-kal csökkentek, ezzel szemben az általuk importált késztermékek átlagárai 11%-kal növekedtek. A nyersolajat exportáló Venezuelától és Ecuadortól eltekintve a latin-amerikai országok kereskedelmi mérlegének deficitje az 1974. évi 9,2 milliárd dollárról 1975-re 10,3 milliárdra nőtt. A latin-amerikai országokban működő transznacionális vállalatok ugyanekkor tovább növelték hasznukat; 1975-ben mintegy 15 milliárd dollárnyi profitot, tőketörlesztést, kamatokat stb. szivattyúztak ki a kontinens országaiból.3 Az Egyesült Államok új preferenciális kereskedelmi törvényének bizonyos latinamerikai exportárukat sújtó diszkriminációja miatt a térség országainak ásványianyag- kivitele 1975-ben 40%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban; a kávéexport 30%-kal, a banánkivitel pedig 20%-kal csökkent. A SELA létrehozását ösztönözték a mezőgazdaság kontinentális méretű problémái is. A szocialista Kuba kivételével radikális földreformot egyik országban sem hajtottak végre a térségben, s ha álcázott formában, más cégér alatt is, a nagybirtokrendszer (a latifundium) tovább virágzik. A radikalizmusában legtovább jutott perui és a Latin- Amerikában legelsőnek számító mexikói földreform (1917) sem tudta felszámolni — a panamai, bolíviai, hondurasi, ecuadori földreformról nem is beszélve — a mezőgazdasági termelés belső problémáit. Latin-Amerikában a megművelhető földterület nagysága 1,5—1,6 milliárd ha körül van, de ebből mindössze 162 millió ha földterületet művelnek meg. A SELA, felismerve a mezőgazdaság viszonylagos lemaradását, egyik alapvető céljaként az élelmiszeripari mezőgazdasági termékek termelésének fokozását jelölte meg. A SELA létrejöttének mozgatórugóiról szólva nem szabad megfeledkezni az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok közötti kapcsolatokban bekövetkezett jelentős változásokról. Kissinger külügyminiszter még 1974 februárjában a mexikói Tlatelolcó- ban, a latin-amerikai országok külügyminisztereinek tanácskozásán meghirdette a ,,fur- kósbot-politika” helyett az un. párbeszéd irányvonalát, ám ez az észak-amerikai kereskedelmi törvény bevezetése miatt zsákutcába jutott. Latin-Amerika egységesen szolidaritást vállalt az olajexportőr és OPEC-tag Venezuelával, valamint Ecuadorral, s így a különböző ideológiai talajon álló latin-amerikai országok — talán a történelem során először — közösen léptek fel az Egyesült Államokkal szemben. A korábbi esztendőkben létrehozott latin-amerikai integrációk egy része már kifutotta magát — Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás —, vagy az időközben lezajlott politikai változások és problémák miatt fejlődésük üteme lelassult (andesi paktum, Közép-amerikai Közös Piac). Az integrációk gyorsabb fejlődését a térség országaira 105
