Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - SZEMLE - Király János: A Latin-amerikai Gazdasági Rendszer (SELA)
egyre jobban ránehezedő transznacionális vállalatok tevékenységének megerősödése is gátolta. A Latin-amerikai Gazdasági Rendszer életrehívásának ötlete Luis Echeverría Alvarez mexikói köztársasági elnöktől származik. A mexikói államfő 1974. június 15-én, Limában tett látogatása alkalmával vetette fel a SELA gondolatát. A látogatást követően kiadott közös nyilatkozat szerint a „jelenlegi történelmi konjunktúrában a latin-amerikai országoknak olyan állandó jellegű gazdasági együttműködési és konzultációs szervezetet kell létrehozniuk, amely lehetőséget teremt a térségben fekvő országok gazdaságfejlesztési stratégiájának tanulmányozására, az exportjuk döntő hányadát kitevő nyersanyagaik világpiaci árának védelmére, a rendelkezésre álló természeti erőforrások felhasználásának megfelelő koordinálására, a létfontosságú beruházási javak és technológiák legelőnyösebb beszerzési forrásból történő vásárlására az övezeten belül, az élelmiszer-ellátás javítására, a regionális és szubregionális integráció támogatására, továbbá a technológiai és műszaki-tudományos vívmányok, a szakemberképzésre szolgáló lehetőségek közös erőfeszítéssel történő kiaknázására”.4 A közös nyilatkozat arra mutat, hogy Echeverría elnök javaslata Carlos Andrés Pérez venezuelai köztársasági elnöknél is egyetértésre talált. A Latin-amerikai Gazdasági Rendszer gondolatának népszerűsítésére Mexikó és Venezuela igen aktív diplomáciai tevékenységet fejtett ki. A mexikói nemzetgazdasági miniszter többször konzultált a kubai vezetőkkel is. Ezen kívül Venezuelával koordinálva több delegációt küldtek a latin-amerikai országokba a vélemények, javaslatok ösz- szegyűjtése érdekében. 1975. február 15-én a kolumbiai Cucútában Mexikó, Venezuela és Kolumbia gazdasági miniszterei hivatalosan is állást foglaltak a SELA megalakítása mellett. Carlos András Pérez venezuelai elnök még ezt megelőzően, az 1974. december 9-én kelt ún. ayacuc- hói nyilatkozat kapcsán javaslatot tett „olyan, Egyesült Államok nélküli latin-amerikai szervezet létrehozására, amelyben nem a transznacionális vállalatok valósítják meg a Latin-amerikai országok integrációját”.5 Carvajal chilei külügyminiszter ekkor még szerette volna elérni, hogy a venezuelai elnök által javasolt integrációban kizárólag a Latin-amerikai Együttműködési Különbizottság (CECLA—Comisión Especial de Cooperación La- tinoamericana) tagjai vegyenek részt — a bizottságnak ugyanis Kuba nem tagja. A latinamerikai országok többsége azonban úgy érvelt, hogy a CECLA-nak nem tagjai az angol gyarmati uralom alól felszabadult karib-tengeri országok, s ez korlátozná az egész latinamerikai kontinens országai integrációjának megvalósítását. Az Egyesült Államok nélküli Latin-amerikai Gazdasági Rendszer támogatóinak nehéz feladatot jelentett Brazília megnyerése a szervezet számára. Antonio Azevedo de Silveira brazil külügyminiszter ugyanis óvatosan nyilatkozott: Brazília bármikor kész az együttműködésre, de „számunkra elfogadhatatlan, ha csak deklarációs jelleget ölt az újabb latin-amerikai kooperáció, s előre nem látható konfrontációt vagy automatikus elkötelezettséget követel meg tőlünk. Elvileg nem foglalhatunk állást a közös érdekű regionális kooperáció ötletének támogatásában. A SELA létrehozására tett javaslattal kapcsolatban álláspontunk attól függ, hogy az vajon hozzá tud-e járulni az igazi értelemben vett 106
