Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - SZEMLE - Nyerges János: A IV. UNCTAD néhány politikai tanulsága
felelősség nem hárulna. Abból a kétségkívül helyes, figyelemre méltó gondolatból például, hogy a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket a szocialista országok elsősorban a fejlődő országokkal kapcsolatban igyekeznek realizálni, a manilai határozat azt a következtetést vonta le, hogy ahol mód van rá, a szocialista országok fokozatosan számolják fel azokat az iparágakat, melyekben a komperatív előny a fejlődő országoké, vagy amelyek nyersanyag-feldolgozással kapcsolatosak. A követelés nem nélkülözi a gazdasági logikát. De hogyan lehet egy szocialista országban csupán erre a gazdasági logikára hagyatkozva megszüntetni valamely iparágat, anélkül hogy megfelelő kereskedelempolitikai, gazdasági biztosítékot kapnának arra, hogy a kedvezményezett fejlődő ország vállalja az adott szocialista ország ellátását az érintett cikkekkel olyan árakon, amelyek gazdaságilag valóban indokolttá teszik a fejlődő országokhoz képest viszonylag magas költséggel termelő iparág felszámolását. Más példákat is idézhetnénk, melyek azt mutatják, hogy nem a kölcsönös érdekeltség hiányzott, nem is a szocialista országok hajlandósága, hanem követeléseik megfogalmazásánál a hetvenhetek figyelmen kívül hagyták, hogy az alku kettőn áll: az együttműködés politikailag kívánatos volta egyetlen felelős szocialista kormányt sem menthet fel saját dolgozó népe, saját gazdasági biztonsága iránti kötelezettségei alól. A hosszú vita után elfogadott határozat jórészt kiküszöböli az egyoldalúságot. Megállapítja, hogy a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok közötti kereskedelmi kérdéseket többek között az UNCTAD egyetemességét előíró ENSZ- határozat alapján kell vizsgálni, tekintetbe kell venni a tagországok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló kartát, mely tiltja a diszkriminációt. Elismeri, hogy a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti kereskedelem a nemzetközi kereskedelem egyik legdinamikusabb ága, amely még sok lehetőséget rejt, különösen a fejlődő országok számára. Ismét elismeri a kelet—nyugati kereskedelem, valamint a fejlődő és a szocialista országok közötti kereskedelem összefüggéseit azzal, hogy hivatkozik a II. és III. UNCTAD megfelelő határozataira, amelyek ezt az összefüggést világosan leszögezték. Érzékelteti a közös felelősséget, ugyanis a szocialista országok mellett felhívja a fejlett tőkés és a fejlődő országokat is a köztük folyó kereskedelem és együttműködés többoldalú formáinak fejlesztésére. A határozat tartalmi része kizárólag a fejlődő és a szocialista országok kapcsolataival foglalkozik, és érdemben eleget tesz a hetvenhetek manilai okmányában szereplő pozitív követeléseknek, miután azok az elvi bevezetőben megfelelő politikai keretet kaptak. Ez a határozat politikailag rendkívül jelentős. Nehéz körülmények között, a kínai vezetés szüntelen támadásai és provokációi ellenére megerősítette a fejlődő világ és a szocialista országok együttműködését. A specifikus, konkrét intézkedésekből kidomborodik a határozat másik politikai értéke: ha összevetjük az intézkedéseket, melyeket főleg a szocialista országok vállaltak, azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a tőkés világ vállalt, minden elfogulatlan szemlélő láthatja, kik a fejlődő világ igazi barátai és szövetségesei. Érdekes politikai kísérlet lenne például próbára tenni, hogyan reagálnának a tőkés országok arra, ha a hetvenhetek ugyanolyan indítványokkal fordulnának hozzájuk, mint a szocialista országokhoz. 102
