Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
az egyes tagországokban, hiszen a kormányok elvesztették azt a lehetőséget, hogy vámokkal és mennyiségi korlátozásokkal befolyásolják az áruforgalmat és ezáltal a fizetési mérleg alakulását. Az ennek következtében felmerült problémákat csak a gazdaságpolitikák harmonizálásával lehet kiküszöbölni. A szervezeti integráció oldaláról nézve mindez azt jelenti, hogy a vámunió létrehozásával egyidejűleg felállított nemzetközi szervek feladata nem merülhet ki a vámuniónak mint szabályozó mechanizmusnak az adminisztrálásában, hanem el kell végezniük újabb és újabb mechanizmusok, valamint ágazati gazdaságpolitikák megtervezését és bevezetését is. A két különböző típusú feladat egyébként különböző típusú döntéseket követel. A szociológia élesen megkülönbözteti egymástól a „szabályozó” vagy „rutinjellegű” döntéseket a „rendszeralkotó” vagy „kritikus” döntésektől.27 Jellegzetes terminológiát használnak a Közös Piacban a kettő megkülönböztetésére, „politikainak” illetve „technikainak” nevezve a döntéseket.28 Meg kell azonban jegyezni, hogy gyakran a technikai döntések is jelentős politikai tartalommal rendelkeznek, továbbá az egyik típusú döntés mindig átfolyik a másikba: ha a rendszert felállították, lassanként már nem tervező tevékenységre, hanem rutinizált döntésekre van szükség. Az integrált szervnek mindenesetre képesnek kell lennie arra, hogy a két különböző fajta döntéshozatalt egyaránt magas szinten valósítsa meg. Ha új szabályozó mechanizmusok vagy gazdaságpolitikák bevezetéséről hoznak határozatot, a központi szervezet csak akkor lesz képes a rutinjellegű döntések meghozatalára, ha hatáskörét kiterjesztik, illetve újabb szervezeti egységeket állítanak fel erre a célra. A szabályozó mechanizmusok vagy gazdaságpolitikák területén bekövetkező integráció óhatatlanul maga után vonja a pusztán adminisztratív szervek integrációját is. A két integrációs eseménysor időben nem mindig válik el ilyen élesen egymástól, hiszen gyakran egyszerre hoznak döntést mindkettő tekintetében. Számos alkalommal azonban csak menet közben derül ki, hogy az új funkciók ellátása specializált szerv megteremtését igényli. A tárgyalt törvényszerűség hatóterületeként egyébként nemcsak az adott régiót tarthatjuk számon, hanem egy földrajzilag szélesebb zónát is. A vámunióban tömörülő államok és a kívülállók között ugyanis általában további feszültségek adódnak, amelyek aszerint növekszenek, mennél előrehaladottabb a közösségen belüli vámlebontás. A fokozódó diszkrimináció vagy erős ellenreakciókat vált ki a kívül maradt államok részéről, vagy éppen ellenkezőleg, a belépésre, társulásra, illetve egyéb szerződési forma létrehozására ösztönöz. Ilyen esetben a feszültségek feloldása tehát valóban magasabb szinten, az integrációs folyamat kiszélesítésével történik meg. Az intézményi integráció tehát komplex jelenség. A gazdaságpolitikák, szabályozó mechanizmusok és a szervezetek területén ugyanis vertikálisan, földrajzi értelemben pedig horizontálisan egy sor folyamat szoros összefüggésben, egymás által feltételezve és meghatározva, dialektikus kölcsönhatásban halad előre, végeredményben egységes integrációs folyamattá egyesülve. Menjünk azonban tovább. A folyamatos döntéshozatalra képes integrált szervek létrehozása mellett más érvek is szólnak. Az egyik érv egy analógiára támaszkodik. Az állam modern fejlődésének egyik legfontosabb feltétele és jellemző vonása a — nem pejoratív értelemben vett — bürokratikus szervezeti rendszer kialakulása volt. Ennek legfontosabb ismérveit, mint ismeretes, Max Weber a következőkben határozta meg: a bürokratikus szervezet rögzített, szabályokkal egyetemesen rendezett hatósági hatáskörök alapján tevékenykedik, hierarchikus felépítésű, a modern ügyvitel, az írásbeliség jellemzi, benne specializált tevékenység folyik, munkatársai szakképzettek, akik munkájukért rendszeres pénzbeli ellenszolgáltatásban részesülnek, s — mivel állásuk elvileg élethossziglani jellegűvé válik — a szervezeten 38
