Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
belül „pályafutásra” törekszenek.29 Weber szerint a bürokratikus szervezet előtérbe nyomulásának döntő oka kezdettől fogva az volt, hogy tisztán technikai szempontból fölényben van minden más formával szemben. „A teljesen kiépített bürokratikus mechanizmus úgy viszonylik. . . (a kapitalizmus előtti igazgatási) formákhoz, mint egy gép a nem gépi jellegű termeléshez.”30 Azokat a feladatokat, amelyek a tőkésállam számára rendkívül gyorsan növekvő mértékben jelentkeztek, egyedül az ilyen típusú szervezet volt képes megoldani. Az állam a hatalom gyakorlásával közvetlenül összefüggő területek mellett éppen a gazdaság szférájában építette ki legszélesebb és legfejlettebb bürokratikus apparátusokkal rendelkező szerveit. Mindebből az a következtetés adódik, hogy a nemzetközi színtéren is a bürokratikus apparátussal rendelkező szervezet lehet leginkább képes a társadalmi tevékenységek optimális megszervezésére, a gyakorlatilag lehetséges legracionálisabb döntések minél kevesebb idő- és munkaráfordítással való meghozatalára, a keletkezett konfliktusok zökkenőmentes feloldására, kiküszöbölésére. Lawrence Scheinman még tovább megy következtetéseiben: „feltételezhetjük, hogy olyan mértékben nevezhető fejlettnek az integrációs szervezet, amilyen mértékben az egyes jogkörök átkerültek a bürokratikus jellegű döntési szintre; ha a döntés normatív formája egy adott szervezetben nem diplomáciai tárgyalás, hanem adminisztratív problémamegoldás, akkor már a (nemzetközi) rendszer megváltozásáról és adaptációjáról beszélhetünk”.31 Ezek szerint tehát azok lennének a legeredményesebben működő szervezetek, amelyek irányítását, vezetését bürokratikus apparátus végzi. Scheinmannak ezt az állítását azonban aligha lehet elfogadni. A helyzet ugyanis az, hogy ilyen szervezet jelenleg nem létezik, s nem is létezhet. Minden valószínűség szerint még hosszabb történelmi periódusban a decentralizált nemzetközi struktúra korszakát fogjuk élni, amelyben még a gazdasági integráció is csupán relatíve önálló és jogilag szuverén államok között mehet csak végbe. Következésképpen a végső döntéseket kizárólag ezeknek az államoknak a képviselőiből alakult szerv hozhatja meg és nem az önálló bürokratikus apparátus. Az integrációs nemzetközi szervezetek mindegyike „vegyes” összetételű vezetéssel rendelkezik, amelyben egyaránt megtalálhatók a független bürokratikus apparátusok és az utasított kormányképviselői szervek. Ennélfogva tehát, ha azt kívánjuk megállapítani, hogy a fenti értelemben milyen fejlettségű integrációs szervezettel állunk szemben,, a vizsgálódás szempontja véleményem szerint a következő lehet: a döntések tartalmának meghatározásában relatíve milyen szerepe van a bürokratikus apparátusnak, azaz, milyen a két különböző típusú szerv egymáshoz való viszonya. Az efféle nemzetközi szervezetek többségében az apparátus csak „titkársági” teendőket lát el, míg a döntések kezdeményezése;, a tervezet kidolgozása, illetve maga a döntés a másik szerv, illetve a tagállamok kezében van. Az általunk vizsgált integrációs szervezet azonban eljutott már a fejlődésnek arra a fokára, amikor a döntéshozatali eljárás három említett fázisából az első kettő az apparátus hatáskörébe került. A következő érv egy objektív gazdasági-társadalmi jelenséggel függ össze: az integrációs folyamat előrehaladása során bizonyos közös, regionális nemzetközi érdekek fokozatosan elkülönülnek. Ezek az adott régió államainak, illetve gazdasági szereplőinek közös érdekei. Egy multilaterális diplomáciai konferencia sohasem lehet képes arra hogy egyszerre fejezze ki a részt vevő államok külön-külön felmerülő, valamint az adott régió közös érdekeit. Ezt csupán olyan nemzetközi szervezet valósíthatja meg, amelyben kormánymegbízottakból és független szakértőkből álló integrált szervek egyaránt működnek. Ez esetben az utóbbira bárul az a feladat hogy az adott régió kollektív érdekeit reprezentálja. Más oldalról nézve: ennek a szervnek az lesz a funkciója,hogy megkísérelje a regionális értelemben vett racionális döntések kidolgozását. A kormányképviselők ugyanakkor arra ügyelnek, hogy az ilyen döntések megfeleljenek a „nemzeti racionalitás” követelményeinek, azaz a nemzeti érdekeknek is. 39
