Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
3. Stagnálás és új kezdeményezések között: a magyar—nyugatnémet kapcsolatok 1967 után 1967 második felében nyugatnémet részről változatlanul napirenden tartották a „kis lépések” politikáját. 1967 szeptemberében a Lufthansa nyitójáratán Budapesten tartózkodó Ulrich Sahm, a bonni külügyminisztérium főosztályvezetője a kereskedelmi képviseletek jogkörének konzuli és kulturális kibővítését éppúgy felvetette, mint a kereskedelmi liberalizációról szóló tárgyalások megkezdését, valamint az NSZK felvételi kérelmének támogatását a Duna Bizottságban. Nyugatnémet részről nagy reményeket fűztek az 1968. január 21-én újólag felvett jugoszláv—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok hatásához, s nem kevésbé az 1968. évi csehszlovák belpolitikai fejlődéshez. A szocialista országok közös csehszlovákiai fellépése azonban szertefoszlatta azoknak a nyugatnémet köröknek a reményeit, amelyek komolyan számítottak arra, hogy a keleti politika eredményeként Csehszlovákiát ki lehet szakítani a szocialista országok közösségéből. Ennek a lehetőségnek a megvalósulása az NSZK számára az NDK elszigetelését jelentette volna, amely szervesen beillett a keleti politika stratégiai elképzeléseibe. Noha a csehszlovák—nyugatnémet kereskedelmi megállapodás értelmében sor került a kereskedelmi képviseletek kölcsönös felállítására, a diplomáciai kapcsolatok felvétele ügyében nem történt lényeges előrehaladás. Az NSZK- nak azonban nemcsak a keleti politika gyors előrehaladásába vetett reményeiről — így a magyar—nyugatnémet és csehszlovák—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről — kellett lemondania, hanem a Hallstein-doktrína további alkalmazási lehetőségeiről is. Bonni kormánykörökben különösen nagy zavart váltott ki, hogy több arab ország és Kambodzsa nemzetközi jogi érvénnyel elismerte az NDK-t. Szudán és Irak a diplomáciai kapcsolatok hiányából adódóan az NSZK számára nem jelentett különösebb problémát. Kambodzsa esetében azonban merőben más volt a helyzet, mivel a két ország között diplomáciai kapcsolatok álltak fenn, ezért az SPD nyíltan fellépett a Hallstein-doktrína alkalmazása, a diplomáciai kapcsolatok megszakítása ellen. A kormánykoalíciót csak az elvi kompromisszum mentette meg, amely szerint az NSZK továbbra is barátságtalan lépésnek tekinti az NDK elismerését, azonban egyedi mérlegelés alapján dönt a diplomáciai kapcsolatok fenntartásáról vagy megszakításáról. Magyar szempontból a magyar—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségét változatlanul a Karlovy Varyban elfogadott közös nyilatkozat szellemében értékelték. Péter János külügyminiszter 1968. júliusi parlamenti beszédében kijelentette: „A diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését két módon lehet megközelíteni. Lehet úgy, hogy a két érintett kormány a két ország között felmerülő vitás kérdések tisztázásával első lépésként kezdi a diplomáciai kapcsolatok felvételét. De a gyakorlat a tapasztalatok alapján fordított megközelítési eljárást is ismer. . . A mi tapasztalataink azzal kapcsolatban, ahogyan a Német Szövetségi Köztársaság egyes hivatalos körei az NSZK —szovjet, az NSZK—román, az NSZK—jugoszláv diplomáciai kapcsolatok felvételével élnek, nem kedvezőek. . . Mi készek vagyunk — miként a kereskedelmi képviseletre vonatkozó tárgyalások, majd a diplomáciai kapcsolatok lehetőségének tanulmányozása idején — most is a hivatalos elismerés szintjének emelésére, ha ez az eljárás erősíti az 50