Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása

lehetőségei nincsenek kiaknázva. A földrajzi közelség, a nemzetgazdaságok s különösen külgazdasági szektoraik dinamizmusa, a gazdasági érdekközösség széles sávja a jelenleginél jóval kiterjedtebb együttműködést tesz célszerűvé.

Az áruforgalom jelenlegi szerkezete korlátozó tényezőként hat a kapcsolatokban. Az olasz—magyar külkereskedelmi kapcsolatok egyáltalán nem, a többi dél-európai országgal kialakított magyar kapcsolatok pedig váltakozó, de nem kielégítő mértékben tükrözik azt a gyors gazdasági fejlődést, amely — eltérő társadalmi-politikai keretek között is — a második világháború után mind Magyarországon, mind Dél-Európa országaiban végbement. Egyelőre dominál a természetföldrajzi adottságokon alapuló szakosodás, vagy a konjunkturális hullámzások által erőteljesen meghatározott anyag- és féltermékcsere. Amellett Magyarország és a dél-európai országok között nem alakult ki szélesebb és tartósabb kapcsolatokkal járó ipari együttműködés. Szórványosan találhatók a nemzetközi gazdasági együttműködés korszerűbb formái, az ipari kooperációk. Az egyes országok legdinamikusabban fejlődő, új, korszerű ipari szektorai közötti kapcsolatok hiánya következtében a kapcsolatok fejlesztése nélkülözi azt a támogatást, melyet az újonnan kialakuló, jelentékeny politikai és gazdasági befolyással rendelkező ipari szektorok nyújthatnának. Ma már nem a politikai, hanem a strukturális tényezőket tekinthetjük a gazdasági kapcsolatfejlesztés fő akadályának.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fejlődés információs, döntéshozatali korlátáit sem. A Magyarország és Dél-Európa közötti kapcsolatok fejlesztésében való közös érdekeltség mélységét még egyik oldalon sem ismerték fel kellően. Magyarország kis területe, népessége, nyersanyagszegénysége következtében a világ külkereskedelmileg legérzékenyebb országai közé tartozik. A dél-európai országok külkereskedelmi érzékenysége is fokozódott az utóbbi évtizedben, s a külgazdasági szektor a jövőben is növekedést hordozó szerepet tölt be. A külkereskedelmi érzékenység önmagában is fontos összekötő kapocs, hiszen a nemzetközi munkamegosztásra erősen ráutalt országok — ceteris paribus — a hasonlóan dinamikus külgazdaságú — s nem a belső munka- megosztás elmélyítésére támaszkodni tudó — országokkal tudnak könnyebben tartós, expanzív gazdasági együttműködést kialakítani.

Különösen fontos ez a szempont erőteljesebb világgazdasági hullámzás, korlátozó gazdaságpolitikai intézkedések vagy politikai kurzusváltások idején, melyek szükségessé teszik a partnerstruktúra átalakítását. A gazdasági partnerek átcsoportosítása nehezebb a belső munkamegosztásra nagyobb mértékben támaszkodó, védettebb, esetleg korlátozó gazdaság-, kereskedelem- és devizapolitikát folytató partnerországokkal való együttműködés esetén. A rugalmas átcsoportosításra való felkészülés a világgazdasági- lag nyitott országokat teszi számunkra kívánatos partnerré.

Ma már világos, hogy a belső piac és az erőforrások korlátozott volta miatt a külkereskedelmileg érzékeny országok nemzetközi ipari munkamegosztásba való bekapcsolódásának korszerű módja a vertikális munkamegosztás elmélyítése. A széles belső felvevőpiaccal rendelkező országok kevésbé vannak ráutalva a vertikális nemzetközi munkamegosztásra, hiszen ki tudják fejleszteni a gyártási folyamatok teljes vertikumát, integrált ágazatokat hozhatnak létre a legtöbb iparágban. így nem nő a keresletük na37