Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása
gyobb mértékben közbenső feldolgozottsági fokú termékek vagy alkatrészek iránt. Ez arra ösztönzi az iparosodás bizonyos fokára eljutott, de szűkebb belső felvevőpiacú országokat, hogy alternatív piacaikat nagyjából azonos fejlettségi fokon álló, hasonló problémákkal küzdő más országok körében keressék, hiszen a kölcsönös érdek, az interdependencia a legerősebb. A külgazdasági érdekközösség kialakítását nemcsak a világgazdasági érzékenység, hanem a Dél-Európa történelmi, földrajzi, gazdasági helyzetéből fakadó objektív sajátosságok is magyarázzák. Mind a dél-európai országok, mind Magyarország különböző civilizációs, fejlettségi és intézményrendszerű övezetek választóvonalán fekszik. A világ- gazdaság fejlődésének ún. atlanti központú időszakában földrajzi fekvésük is hozzájárult peremhelyzetük kialakulásához. Ebből a szempontból jelentős a növekedési súlypontok vándorlása. A világgazdaság olyan dinamikus és nagy fontosságú régiói, mint a Közös Piac, a KGST és a kőolajtermelő országok, hosszabb idő óta növelik nemzetközi súlyukat. A Szuezi-csatorna közelmúltban történt megnyitása tovább fokozta a mediterrán térség nemzetközi jelentőségét, s kölcsönösen növelte a Közép- és Dél-Európa közötti együttműködés lehetőségeit. Együttműködési lehetőségek adódnak abból is, hogy a dél-európai országok és Magyarország egyrészt a gazdasági-technikai fejlettség ún. közbenső szintjén áll. A gazdaság méreteiből fakadó impulzusok mellett a technikai fejlettség színvonalának hasonlósága is ösztönzi a kapcsolatokat. A közbenső fejlettségi szint ugyanakkor lehetőséget kínál az erősen eltérő fejlettségi szintű országok közötti áramlások közvetítésére. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a legfejlettebb országokból származó technikát a fejlődő országok gyakran nem tudják körülményeiknek megfelelően adaptálni. A korszerű technikának a fejlődő országok igényeihez való idomításához a legfejlettebb országokban már nincsenek, a fejlődő országok többségében még nincsenek tapasztalatok. A közbenső fejlettségű területek a fejlett és a fejlődő országokra kiterjedő sokoldalú kooperációk mozgósításával igen fontos szerepet tölthetnek be a tudományos-technikai fejlődés eredményeinek átültetésében. Nem volna helyes természetesen megfeledkezni arról, hogy a gyorsabb dél-európai növekedés bizonyos következményei olykor problémákhoz vezethetnek a szocialista országok nyugat-európai kapcsolatainak fejlesztésében. Egy évtizede a dél-európai országok csekély exportpotenciálja, különösen iparcikkexport-potenciálja még alig számított a nyugat-európai piacokon. A hetvenes évek első felében azonban Dél-Európa egyre nagyobb szerepet játszott a munkaerőigényes, egyszerűbb technológiájú (főleg fogyasztási) cikkek nyugat-európai importkeresletének kielégítésében. A folyamat kiterebélyesedett annak nyomán, hogy a környezetszennyező és nyersanyagigényes, egyszerűbb technológiájú iparágak egyre inkább kitelepülnek a fejlett országokból. A piaci verseny éleződését, illetve a piaci pozíciók eltolódását jól érzékelteti, hogy 1958—1974 között az öt dél-európai ország Nyugat-Európába irányuló iparcikkexportja több mint ötszörösére nőtt, s ma már több mint kétszerese a szocialista országokénak. A közös piaci társulási egyezmények hatásának kibontakozása — megfelelő ellenhatások hiányában — akadályokat támaszthat a nemzetközi politikai légkör javulása szempontjából 38
