Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
komplexum kialakításának veszélyét oly módon, hogy áttekinthetőbbé tegyük és fokozottabban ellenőrizzük a katonai megrendelések elosztását, teljesítését és az árak meghatározását. A hadiipar területeit olyképpen kell függetleníteni a katonai megrendelésektől, hogy a hadiipar polgári termelésre történő átállítása strukturális válság nélkül megvalósítható legyen.”10 Ezzel a javaslattal a kongresszus küldöttei nem voltak elégedettek, és más módosító javaslatok elfogadását is szorgalmazták. Ezek közül az egyik olyan beruházási tervek azonnali kidolgozását javasolta, amelyek szükség esetén biztosíthatják a katonai termelés polgári termelésre történő átállítását, valamint a hadiiparban foglalkoztatottak átképzését. A javaslattevő bizottság elnöke ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az idézett rész már tartalmazza ezt a gondolatot. Hansen, Niederrhein pártkörzet küldötte, szövetségi parlamenti képviselő viszont a vitában emlékeztetett az előző pártkongresz- szus egyik határozatára, amely már előirányozta a beruházásokra és az átképzésre vonatkozó tervek kidolgozását. Ezt a határozatot a szövetségi parlamenti frakció elé utalták, az anyag azonban a frakció fiókjában maradt. Ezért is javasolta Hansen a határozat kibővítését. A szavazás során a kongresszus küldöttei mintegy kétharmados többséggel a bizottság álláspontját fogadták el. A határozathozatal közben egy ügyrendi kérdésről is vita bontakozott ki, megerősítették azt a korábbi gyakorlatot, hogy a kongresszus egy javaslattal kapcsolatban háromféle döntést hozhat: elfogadja, elutasítja, vagy mint alapanyagot a parlamenti frakciónak utalja át. E harmadik lehetőségről többször elhangzott, hogy tulajdonképpen a határozat díszes temetését jelenti. Az általánosítás ellen többen tiltakoztak, talán joggal, de Hansen ismertetett hozzászólása is igazolja, hogy a határozat átutalása a parlamenti frank- dónak nem jelenti a határozat elfogadását és megvalósítását, illetve érvényesítését. Erről volt szó a következő két módosító javaslat vitájában is. A 263 sz. módosító javaslat lényege a következő: A fegyverexport növelése, még ha most új munkahelyeket teremt is, káros; a hadiipar bővülése ugyanis visszahat a politikára, megrendeléseket kell biztosítani a kialakított kapacitásokhoz, és ez a külpolitikát elviselhetetlenül megterheli.11 A 264. sz. javaslat szövege a következő: „Felszólítjuk a szövetségi parlamenti frakciót és a szövetségi kormányt, hogy ne engedélyezzen semmiféle változást a fegyver- export gyakorlatában. Különösen határozottan kell eljárni azon vállalatok ellen, amelyek különböző trükkökkel — alkatrészexport, licenc-eladás, teljes fegyvergyárak eladása stb. — kísérlik meg a törvényes rendelkezések kijátszását. Felszólítjuk továbbá a kormányt: a jelenlegi válságos helyzetben legalább a fegyvergyártás bővítését ne engedélyezze.”12 E javaslatok világosan kimondják: a fegyvergyártás és a fegyverexport bővítését egyaránt meg kell tiltani. A javaslattevő bizottság álláspontja: átutalni a parlamenti frakciónak (a javaslatot tehát gyakorlatilag eltemetik). A már említett Karl Fleinz Hansen szólt hozzá elsőként: „Ezzel a kérdéssel kapcsolatban is elfogadtunk egy javaslatot a hannoveri kongresszuson, amely megtiltja a fegyverexportot minden olyan országba, amely nem tagja a NATO-nak.” Hansen ezután 90
