Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
kifejtette, hogy a fegyverexport kibővítése nem segítené a szükséges strukturális átalakítást és a polgári termelésre történő átállást, sőt a fegyvergyártó üzemek növelnék befolyásukat a kormányra a leszereléssel szemben. „Az enyhülési és békepolitikánknak hitelesnek kell maradnia. Ehhez hozzátartozik, hogy a békepolitika megvalósításának belső feltételeit megteremtjük, azaz legalábbis előkészítjük a leszerelés lehetőségét”, érvelt Hansen, majd hivatkozott az egyik mannheimi napilap aznapi számára, amelynek egyik cikke a következőképpen foglalkozott a repülőgépipar helyzetével: „Nem utolsósorban a hazai munkahelyek biztosításának érdekében reméli az iparág, hogy jelzést kap egy sor katonai felszerelés exportkorlátozásának feloldására” (mármint az SPD kongresszusától). Hansen hozzáfűzte: „ez az iparág tervszerűen ezt a hangulatot kelti az NSZK-ban, amivel bizonyos döntéseket akar sugallni”.13 A következő hozzászóló gazdasági érdekcsoportokról beszélt, amelyek hetek óta nyomást gyakorolnak az SPD-re, a fegyverexport-korlátozás megszüntetése érdekében. Idézte a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1975. november 13-i számát, melyben egy nyilatkozatot adó minisztériumi tisztviselő — helyesen — csak a NATO-országokba irányuló fegyverexport lehetőségéről beszélt. Később azonban a cikk már arról írt, hogy a NATO-n kívül a feszültséggel terhes régiókba (Spannungsgebiete) nem szabad exportálni, végül hozzátette: annak meghatározása, hogy mely régió tekinthető feszültséggel terhesnek, a jövőben nem lesz olyan szigorú, mint eddig. Ez a hozzászólás is utalt rá, hogy a hannoveri kongresszus már hozott határozatot erről a kérdésről. Az előző kongresszus határozatainak végrehajtásáról beszámoló jelentésben a következő megjegyzés szerepel: „elintézve azzal, hogy olyan területekre nem exportálnak, ahol feszültség uralkodik”. (Mivel a NATO-tagországok köre nem azonos a feszültségtől mentes régiókkal, ez a párthatározat megsértésének első beismerése.) Idézet a hozzászólásból: „Van ugyanis egy sor diktatúra, amely nem közvetlenül feszültséggel terhes régióban fekszik, ettől azonban még diktatúra marad, hogy példaként csak Chilét és Dél-Afrikát említsem .. . Ezért a 264. sz. határozatot nem utalhatjuk át a parlamenti frakciónak, csak elfogadhatjuk. Egyébként mindenki úgy értelmezné, hogy a párt ebben a kérdésben megváltoztatta politikáját.”14 Wischnewski a vezetés javaslatát támogatta: a kormánynak nincs szándékában a fegyvergyártás fokozása, és természetesen nem szállítanak fegyvert Chilének és Dél- Afrikának. Ezután újabb beismeréseket tett: „A kongresszus helyes informálása céljából azt is meg kell mondanom, számunkra sok bosszúságot okoz — egyrészt külpolitikailag, másrészt az illető vállalatoknál dolgozó kollégáinknál —, hogy egyes országok vásárolni akarnak nálunk, és mi elutasítjuk őket.” „A múltban is kellett kivételeket tennünk.” „Olyan helyzetek adódnak, hogy bizonyos országok egy német vállalatnál megrendelnek három nagy tankhajót, de csak akkor, ha ugyanaz a vállalat hajlandó tengeralattjárót is eladni nekik.”15 Bruno Friedrich, a javaslattevő bizottság elnöke a következőképpen védte a vezetés javaslatát: „Meg kell indokolni, hogy a javaslattevő bizottság miért javasolja az átutalást. Azért, mert mindenki tudja, ma egyetlen, az NSZK-hoz hasonló nagyságú ország sem 9*
