Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában

liili helyét, szerepét és befolyását. Másrészt az eltérő adottságokból eredő eltérő érdekek összehangolása sok nehézséget okozhat az integrálódás előrehaladása során. Nigériának éppen az említett szempontok vonatkozásában meglevő kimagaslóan kedvező lehetőségei szolgáltattak okot arra, hogy néhány — elsősorban frankofon — ország a nigériai hegemónia veszélyére hivatkozva fenntartásait hangoztassa az ECOWAS-hoz való csatlakozása kérdésében. Nigériai vezetők több alkalommal cáfolták, hogy az egyeduralmi törekvések vezetnék őket. Az efféle nyilatkozatokkal azonban nem lehetett eloszlatni a partnerek aggodalmát. Hiszen ki tagadhatná, hogy a szerződés által a tagországok részére biztosított egyenlő lehetőségekkel a távolról sem egyenlő eszközök és gazdasági potenciál következtében ezek az országok különböző mértékben tudnak majd élni? Az aggodalmakat viszont csak megerősítik az olyan nigériai megnyilatkozások például, hogy ,,a helyzet realitása többé már nem követeli meg, hogy Nigéria a gazdasági óriás és a politikai törpe kettős szerepét játssza. Senki sincs, aki ezzel jobban tisztában lenne, vagy emiatt jobban gyanakodna, mint Franciaország, amely nagyon is valóságosnak ítéli a befolyási övezetében ellenpólusként ható Nigéria veszélyét”.16

— A gyarmatosítók által meghatározott országhatárok nem követik sem az etnikai, sem a gazdasági határokat, ami sok esetben területi követelésekhez, konfliktusokhoz, fegyveres összeütközésekhez vezet (pl. Mali—Felső-Volta, Ghána—Togo, Nigéria — Kamerun, Togo—Benin stb.).

— A független nyugat-afrikai országok között jelentős ideológiai és politikai különbségek vannak, melyeket tovább bonyolít a nyelv és a kulturális hagyományok különbözősége. A több vonatkozásban eltérő gyarmati múlt, a függetlenség megszerzésének különböző útjai és más körülmények következtében a függetlenné vált országokban más-más társadalmi-politikai berendezkedés körvonalai bontakoztak ki. így napjainkban jelentős különbségek vannak például egyrészt a haladó irányvonalat követő Guinea, másrészt a legkevésbé progresszív rendszerűnek tekinthető Szenegál között. Ez az ellentét 1973-ban a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakításához vezetett. Hasonlóan feszült a viszony Guinea és Elefántcsontpart között. Az ilyen típusú politikai-ideológiai ellentétek illusztrálására elegendő megemlíteni, hogy például a guineai hivatalos propagandaszervek több alkalommal nyíltan az „áruló Senghor” és a „báb Boigny” megdöntésére szólították fel e két szomszédos ország népét.

Az efféle ellentéteken kívül jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes országoknak az alapvető nemzetközi vagy regionális kérdésekben képviselt álláspontjában is. Fekete- Afrika minden országát élénken foglalkoztatja például a Dél-afrikai Köztársasággal való kapcsolatok kérdése. Ez a probléma napjainkban is megosztja Nyugat-Afrika országait: Elefántcsontpart, Szenegál és Libéria nyíltan a „párbeszéd” híve, míg a többi ország ellenzi azt. Hasonlóan eltérő a térség országainak álláspontja a függetlenné vált Angolai Népi Köztársaság elismerése kérdésében is.

Az Afrikában még most is jórészt pozitív tartalmú nacionalizmuson belül a régió egyes országaiban esetenként a szűk provinciális érdekeket helyezik előtérbe, a nemzeti érdekeknek az összafrikai érdekekkel szembe állított felfogása érvényesül.

— A vázolt politikai ellentétek nehezítik majd az elképzelések összehangolását, a

78