Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
puló nemzetgazdaságai nem egészítik ki egymást, hanem ellenkezőleg, többnyire konkurálnak egymással. Szinte minden országban a földimogyoró, a pálmamag és -olaj, a kakaó, a kávé és a rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék, amelyre egyes helyeken alacsony színvonalú, többségében csak elsődleges feldolgozást végző ipar települt. A bányászat mindenekelőtt a különböző színesfémek, vasérc, bauxit, foszfát és — Nigéria esetében — kőolaj kitermelésével foglalkozik. Elsősorban a hasonló termékszerkezet, illetve a csaknem azonos exportkínálat következtében rendkívül alacsony a tagországok teljes külkereskedelmi forgalmában az egymás közti kereskedelem aránya. Nigéria külkereskedelméből például csak 0,8, Libériáéból 1,3, Sierra Leonééból és Togóéból 4,2%-kal részesedik a közösség többi 14 tagállama, és ez az arány csak Niger (22,7), Felső-Volta (29,8) és Mali (30,5) esetében haladja meg a 20%-ot.12 Valószínűleg kedvező hatással lesz a kereskedelmi kapcsolatok fejlődésére az 1973-ban létrehozott Nyugatafrikai Kereskedelmi Kamarák Szövetsége. — A volt gyarmattartók, illetve a neokolonialista politikát folytató többi nyugateurópai ország, valamint az Egyesült Államok és Japán meghatározó szerepet töltenek be a nyugat-afrikai országok külkereskedelmében. A volt anyaország részesedése a frankofon államok esetében — mint láttuk — 32,3 és 53,1% között, a volt angol gyarmatok külkereskedelmi forgalmában pedig 17,2—43,6% között változik. Az USA-val folytatott kereskedelem aránya Libériában a legmagasabb, 24, 6%.13 Még inkább érezhető a fejlett tőkés országoknak a súlya és befolyása a klasszikus értelemben vett kereskedelmi kapcsolatokon túlmenő külgazdasági együttműködés (hitel- és valutakapcsolatok, műszaki-tudományos együttműködés, termelési kooperáció stb.) terén. A nyugat-afrikai átfogó gazdasági közösség megteremtése és az ahhoz való csatlakozás a frankofon országok számára most azzal a veszéllyel járhat, hogy csökken a Franciaországtól kapott segély és támogatás összege. Franciaország értésére adta volt gyarmatainak, hogy az ECOWAS-hoz való csatlakozásuk esetén megvon tőlük minden gazdasági segélyt. Bár azóta Anglia közös piaci csatlakozásával, illetve az EGK és az ACP-országok között aláírt loméi konvenció megszületésével a helyzet lényegesen megváltozott, Nigéria a habozok megnyugtatására kilátásba helyezte a kieső támogatás pótlását. A New Nigerian c. nigériai lap a jamaicai Commonwealth-csúcsértekezlet kapcsán igen éles hangon írt a hagyományos kapcsolatoknak az ECOWAS kibontakozására gyakorolt kedvezőtlen hatásáról. ,,A Nemzetközösségen belüli gazdasági együttműködés az Afrika-közi kooperáció létrejöttének komoly akadályát képezi” — írta a lap. „Aligha jön létre a tervezett nyugat-afrikai gazdasági közösség addig, amíg az afrikai országok nem szakítják meg a Brit Nemzetközösséghez és a Francia Közösséghez fűződő kapcsolataikat.”14 — A korábbi anyaországokhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak másik aspektusa is említést érdemel mint a térség országai közötti együttműködés teljes kibontakoztatását hosszabb távon is akadályozó körülmény. A gyarmati függés időszakában kialakult és a függetlenség kialakítását követően is fennmaradt szoros együttműködés a nyugatafrikai országok torz gazdasági szerkezetének konzerválása irányában hat, amely a korábban említett okok miatt fékezi a regionális együttműködést. Az egyes országok —
