Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
letben tartani a közösség rendelkezéseit. Az egy év eltelte után a tagság megszűnik. A tagállamok egyetértettek abban, hogy a lagosi szerződés kiegészítésére és módosítására csak teljes egyetértésük esetén lesz lehetőség. Nem született azonban eddig megállapodás a határozathozatal módját illetően, vagyis az alapszerződés nem rendelkezik arról, hogy a határozatok elfogadásához egyhangúságra, minősített vagy egyszerű többségre van-e szükség. Az együttműködési szerződés azonban már eleve a közösség szerveire és intézményeire korlátozta a határozatok kötelező jellegét, és ezzel az egyes tagállamokat közvetve kivonta a közösségi határozatok kényszerítő hatálya alól. Adedeji, volt nigériai gazdaságfejlesztési miniszter 1975 áprilisában tartott lagosi előadásában erről a kérdésről a következőket mondta: „Számos olyan rendelkezés és biztonsági klauzula van [ti. a szerződésben], amely felmenti a közösség tagjait a közös kötelezettség alól, amennyiben az ilyen kötelezettségek teljesítése veszélyeztetné az illető ország gazdasági érdekeit.”11 Az ECOWAS-szerződés értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos esetleges vitákat az érintett tagországok közötti közvetlen megegyezés útján kell rendezni. Ennek sikertelensége esetén az érdekelt felek egyike az ügyet a közösség bírósága elé terjesztheti, melynek döntése, illetve határozata végleges, de kötelező végrehajtásáról a szerződés nem tesz említést. Az ECOWAS szervezete tevékenységének pénzügyi fedezetét a közösség költség- vetése biztosítja. A költségvetés tervezetét a végrehajtó titkár állítja össze, és a Miniszterek Tanácsa hagyja jóvá. A költségvetés bevételeinek forrása a tagállamok hozzájárulása. A hozzájárulás módjáról és mértékéről a szerződés nem rendelkezik, ezt szintén későbbi időpontban rögzítik majd. Az együttműködési törekvéseket akadályozó tényezők Néhány — részben már jelzett — külső és belső körülmény már a lagosi szerződés aláírását megelőzően is hátráltatta a térség minden országa közötti együttműködés ügyének előrehaladását, s előreláthatólag a jövőben is komoly problémákat jelent majd az ECOWAS működésének kibontakoztatásában. Ehhez járulnak azok a konkrét nézeteltérések, melyek az integráció megvalósításának mikéntjére vonatkozó eltérő elképzelésekből adódnak, és amelyek azt eredményezték, hogy a lagosi csúcsértekezlet néhány alapvetően fontos kérdés tisztázását kénytelen volt későbbre halasztani. Az érdekelt országok vezetői tisztában vannak azzal, hogy az integrációs folyamat sikere érdekében még sok nehézséget kell leküzdeniük. Ezért az alapszerződésben foglalt célkitűzések egy része — az előre tekintő, valódi integrációs célok mellett — olyan területekre vonatkozik, ahol az előrehaladás és a meglevő különbségek felszámolása vagy csökkentése mintegy a sikeres hosszú távú együttműködés előfeltétele. Az integrációs célkitűzések megvalósítását a következő körülmények gátolják, akadályozzák: — Nyugat-Afrika országainak hasonló szerkezetű, általában elmaradott, monokultúrás jellegű, elsősorban a mezőgazdaságon és néhány területen a kitermelő iparon ala75
