Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
Az infrastruktúra (közlekedés, szállítás, hírközlés) és energiaellátás fejlesztésével kapcsolatban is közös politikát dolgoznak ki. A tagországok törekedni fognak multinacionális hajózási vállalatok és légitársaságok létrehozására, a tagállamok közötti távközlési rendszer kiépítésére és az egymás közti postaforgalom modernizálására. Az energiagazdálkodási együttműködési program első szakaszában a tagországok kicserélik idevágó információikat és tapasztalataikat, a második szakaszban közös politikát dolgoznak ki az energiatermelésre és -elosztásra, valamint az ásványi kincsek kitermelésére és elsődleges feldolgozására vonatkozóan. Összehangolják a tagállamok ipar- és gazdaságfejlesztési politikáját, felszámolják a tagországok gazdasági fejlettségi szintjei közötti különbségeket. Kezdetben ez a létesítendő objektumokra, illetve a közreműködő külföldi partnerekre vonatkozó információk cseréjét jelenti, később kiterjed tervek és tanulmányok közös készítésére és közös technológiai kutatások finanszírozására is. A tagországok az egészségtelen versenynek és az erőforrások pazarlásának elkerülése érdekében megkísérlik, hogy a közösség területén mindenütt azonos „gazdasági klímát” teremtsenek. Az együttműködés kiterjed az összehangolt szakképzésre és az ipari szakemberek cseréjére is. A tagországok között az ipari fejlettség szintje tekintetében meglevő különbségek felszámolása, a közösség világgazdaságtól való függésének csökkentése és az ipari integráció kibontakoztatása a távolabbi célkitűzések közé tartozik. A pénzügyi együttműködés terén a szerződés nem tűzi ki célul a teljes pénzügyi unió megteremtését — ez a tagországok pénzügyi rendszereinek különbözősége miatt irreális —, csupán a tagállamok pénzügyi politikájának összehangolását utalja a közösség gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságainak hatáskörébe. Ezek a bizottságok ajánlásokat dolgoznak majd ki a tagországok közötti elszámolások kezdetben kétoldalú, majd hosszabb távon multilaterális rendszerére. A pénzügyi együttműködés előmozdítása érdekében az ECOWAS-szerződés előírja a Nyugat-afrikai Központi Bankok Bizottságának létrehozását. Ugyanezt a célt szolgálta az érintett országok központi bankjai képviselőinek 1975. márciusi lagosi értekezlete is. Ezen a megbeszélésen megállapodás született arról, hogy a lehetőségek szerint 1976-tól kezdődően nyugat-afrikai elszámolási rendszert léptetnek életbe, amelynek keretében minden nyugat-afrikai fizetési kötelezettséget azzal regisztrálnak majd, hogy csak a végső egyenleget kell kemény valutában rendezni. Bővítik a tagországok közötti kulturális cserét, fórumot teremtenek a közösség államait érintő társadalmi és kulturális kérdések megvitatására. Az ECOWAS keretében a tagállamok hozzájárulásából, a közösség vállalatainak jövedelméből és más belső és külső forrásokból eredő bevételekből közös együttműködési, kompenzációs és fejlesztési alap létesül. Ebből az alapból kompenzálják az egyes tagországoknak a szerződés rendelkezései alkalmazásából eredő veszteségeit, finanszírozzák a tagállamokban létesülő közös gazdasági objektumokat, elősegítik a kevésbé fejlett tagországok gazdasági fellendülését, és garantálják a tagországok területén a szerződés célkitűzéseivel összhangban eszközölt külföldi tőkebefektetéseket. 73
