Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
években bekövetkezett lazulással párhuzamosan Franciaország fokozatosan mérsékelte a nyugat-afrikai angol és francia nyelvű országokat tömörítő ECOWAS létrehozására irányuló erőfeszítésekkel szembeni ellenállását. Kezdetben a francia tőke csak a frankofon országok egymás közti összefogását tartotta érdekeivel összeegyeztethetőnek, a későbbiekben azonban egyre több kísérletet tett a francia befolyási övezeteken kívül eső területekre való behatolásra is. Ily módon a szigorú gazdasági szempontok előtérbe kerülésével a gazdaságilag korábban is favorizált Elefántcsontpart és Szenegál mellett különös jelentőségre tett szert Nigéria. Az arányeltolódásra jellemző, hogy az 1974-ben Nigériából beszerzett francia import (elsősorban kőolaj) értéke (4300 millió frank) messze túlszárnyalta a két legfontosabb nyugat-afrikai frankofon országból (Elefántcsontpart — 1724 millió, Szenegál — 1153 millió frank) vásárolt cikkek együttes értékét. Ennek egyik oka az, hogy az arab országok olajpolitikája következtében előállt helyzetben Franciaország a beszerzési források diverzifikálására törekedve rákényszerült a nigériai olajvásárlások fokozására. A kereskedelmi kapcsolatok reaktivizálása együtt járt a nigériai polgárháború idején Franciaország magatartása miatt fagyossá vált francia—nigériai viszony lassú, de fokozatos enyhülésével. A kizárólagos francia befolyás mérséklődése a nyugat-afrikai frankofon országokban — melyet túlbecsülni azért természetesen hiba lenne — több más tényezővel együtt közvetve hozzájárult a nyugat-afrikai gazdasági integráció ügyének előrehaladásához. Anglia nyugat-afrikai kapcsolatainak a Nemzetközösség, illetve a sterlingövezet ad keretet. A kapcsolatok intenzitásának foka, valamint a térség anglofon országai egymás közti együttműködésének szintje nem éri el a Franciaország és a volt francia területek közötti — a francia imperializmus által még a gyarmati uralom idején jól előkészített — kapcsolatokét. Ennek egyik oka, hogy Anglia gazdaságának krónikus belső problémái több területen korlátozzák, illetve akadályozzák a brit tőke további nyugat-afrikai térhódítását. Ilyen körülmények között a sterlingövezet ma már csak a korábbinál lazább kapcsolatot biztosít a tagországok és a volt anyaország között. A nyugat-afrikai nemzeti valuták közül gyakorlatilag csak a gambiai dalasi kötődik szorosan a font sterlinghez, míg a többi ország pénzének kapcsolata az alapvalutával lazább. Az angol tőke nyugat-afrikai működésének egyik legjelentősebb formája a Commonwealth Development Corporation tevékenysége. Az angol irányítással működő intézmény bilaterális alapon biztosít tőkét a különböző fejlesztési programokhoz. Az együttműködés jellegére és céljára jellemző, hogy elsősorban a mezőgazdaságra és idegen- forgalomra, kisebb mértékben az élelmiszer- és textiliparra terjed ki. Említésre méltó körülmény, hogy a dél-afrikai fegyverszállítások és a Rhodesia kérdésében tanúsított angol magatartás, illetve az abból eredő politikai nézeteltérések állandó feszültséget okoznak Anglia és a nyugat-afrikai országok kapcsolatában. A hagyományos kapcsolatok némi lazulására utaló tendenciák ellenére Nyugat- Afrikában még napjainkban is két, egymástól jól elkülöníthető nagy befolyási övezet létezik, melyek alapját a gyarmati függés korszakában kialakult hagyományos kötődés alkotja. Angliának az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásával azonban fokozatosan előtérbe került a két volt gyarmattartó hatalom közös érdeke, az EGK 6j
