Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
Az új elemek kiemelése a nemzetközi problémák értékelésében jelzi, hogy a kedvezően változó nemzetközi erőviszonyok között egyes kérdések megközelítése és bizonyos jelenségek értékelése indokoltan módosult. A szocializmus és a kapitalizmus közti világméretű versenyben a legutóbbi néhány esztendő alatt kibontakozott új jelenségek és tendenciák regisztrálásáról és elméleti igényű értékeléséről van szó, mely összességében az adott kérdések alkotó továbbfejlesztését, az elmélet kidolgozásának a politikai gyakorlathoz való felzárkózását jelenti, s elősegíti a szükségessé váló újabb gyakorlati politikai következtetések levonását. Az SZKP és a szovjet állam külpolitikai irányvonalának megalapozottságát és hatékonyságát elősegíti az a mószer, hogy kidolgozásakor számításba veszik a világ minden térségében kialakult helyzetet. Ma, amikor a megváltozott nemzetközi erőviszonyok alapján mindinkább kialakulnak a békés verseny feltételei, átrendeződik a nemzetközi kapcsolatok rendszere s alakításában szinte minden ország aktív szerepet játszik, a Szovjetuniónak új helyzetben kell helyes elméleti és gyakorlati választ adni döntő világ- politikai kérdésekre. A kongresszus figyelmének középpontjában a szocialista országok egymás közti kapcsolatainak erősítése és fejlesztése állt. A szocialista országok helyzetét a szocialistakommunista építőmunka nemzetközijelentőségének fokozódása jellemzi• Építőmunkájuk sikerei eredményeképpen a szocializmus pozíciói évről évre erősödnek, a szocialista országok mind határozottabb befolyást gyakorolnak a világeseményekre. Döntő jelentőségű, hogy a szocialista közösség országainak egysége és összehangolt fellépése egyre erősödik, kapcsolataik mind szorosabbakkáválnak. Agazdasági fejlettség magasabb fokán kiegyenlítődnek a szocialista közösség országainak gazdasági fejlettségi szintjei; ez irányú közös törekvésük politikailag rendkívül jelentős eredményekre vezetett. A szocialista nemzetek egymáshoz való közeledésének lenini gondolatát igazoló tények alapján vonta le a kongresszus azt az új következtetést, hogy „a szocialista országok egymáshoz valófokozatos közeledésének ez a folyamata ma egész határozottan, törvényszerűségként nyilvánul meg”.5 Ez a törvényszerűség elsősorban a szocialista közösség már kialakult együttműködési kereteinek állandó tudatos bővítése és tökéletesítése révén érvényesül. A szocialista közösség együttműködése minden tekintetben elsősorban a tagjait al- kotó szocialista országok marxista—leninista pártjai egységének és együttműködésének erősítésétől függ. A kongresszus ezt hangsúlyozta a legnagyobb nyomatékkai, és elvi síkon az együttműködés további programját is körvonalazta: harc az elzárkózás és a nemzeti elkülönülés ellen; az egység megőrzése és következetes szilárdítása; együttes cselekvés a közös internacionalista feladatok megoldásában. A KB beszámolója rámutatott, hogy az általános irányzat minden kétséget kizáróan a szocialista országok összeforrottságának erősödése, és ezen nem változtat, hogy a hatalmon levő pártok közül egyik-másik bizonyos kérdésekben külön álláspontot képvisel. Az elmúlt időszakban rendszeressé váltak a szocialista közösség testvérpártjai első titkárainak, illetve főtitkárainak többoldalú baráti találkozói, amelyek lehetőséget nyújtanak a felvetődő jelentősebb kérdések megvitatására, a további haladás útjának közös kijelölésére. 4
