Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái

kedvezmény elvének bátorítása, emberiességi elvek stb.). E fejezetekre a legkülönbözőbb konkrét ajánlások a jellemzők. Ugyanakkor a bennük található politikai természetű elvekre is, mint például a kölcsönös bizalom vagy egymás megismerése — vonatkozik az, hogy a helsinki okmány növeli súlyukat, rangjukat az Európában érvényesülő nemzetközi normák között.

*

A fenti fejtegetésekkel nem kívántam elébevágni a helsinki okmány várható és szükséges részletes elemzésének, a róla kibontakozó tudományos vitának, inkább csak szempontokat kivántam nyújtani ahhoz. A fentiek alapján azonban úgy vélem, hogy a dokumentumnak, hanem is szerződés, van nemzetközi jogi jelentősége és jogi jellege is. Tartalmát elsősorban a politikai jelleg határozta meg, s nem meglepő, hogy helyenként teret enged az értelmezés bizonyos rugalmasságának, többféleségének. Ez jogi szerződések esetében sem ritkaság. Az államok talán nem is tudnának közös okmányokat aláírni, ha az értelmezés kérdését eleve lezártnak éreznék. A politikai és az erkölcsi tartalom mellett azonban a jogi jelleg és hatás feltárása érteti meg kellőképpen a záróokmány erejét. Azt, hogy politikai tartalma mellett ereje, hatása is hosszú életű és nem lebecsülendő.

1 Kádár János nyilatkozata. Népszabadság, 1975. augusztus 3. Felszólalások kivonatosan: MTI, Népszabadság, július 31—augusztus 2. Az eltérő jogi felfogásokról lásd még: Siegfried Bock nagykövet nyilatkozata, Der Spiegel, 1975. 32. sz.

2 Lásd erről Haraszti György: A nemzetközi szerződések értelmezésének alapvető kérdései. Budapest 1965.

3 Lásd például Neue Zürcher Zeitung, 1975. augusztus 20., The Economist, 1975. augusztus 9., US Nem db World Report, 1975. július 28.

4 Patyomkin: A diplomácia története. Budapest 1950. 563. 1.

6 A Népszövetségről és az ENSZ Biztonsági Tanácsáról: Prandler Árpád: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Budapest 1974.

4 Kende István: Forró béke — hidegháború. Budapest 1970. 219. 1.

7 Vö: Neue Zürcher Zeitung, 1975. augusztus 20.

8 Erről és cáfolatáról bővebben: G. I. Tankin: A nemzetközi jog elméletének kérdései. Budapest 1963.

9 Lásd például Max Sorensen: Manual of Public International Law. London 1968. 158. 1.

10 Manfred Lachs: A többoldalú nemzetközi szerződések. Budapest 1962. 16. 1.

11 Haraszti György—Herczegh Géza—Nagy Károly: Nemzetközi jog. Tankönyvkiadó, Budapest 1972. 12. és 182. 1.

12 Lásd erről Samu Mihály: A nemzetközi jog fogalma és tagozódása, jogtudományi Közlöny, 1966. október. Nagy Károly: A nemzetközi jog jogrendszerbeli helyének és tagozódásának néhány kérdése, jogtudományi Közlöny, 1972. január—február. Antalffy—Samu—Szabó—Szotáczky: Állam- és jogelmélet. Tankönyvkiadó 1970. 457. 1.

13 Samu Mihály: i. m. Ez vonatkozik a jog forrásaira, szankcióira is.

14 Búza László: A nemzetközi jog fő kérdései az új szellemű nemzetközi jogban. Budapest 1967. 20. I.

15 Uo., 14. 1.

16 Búza László—Hajdú Gyula: Nemzetközi jog. Budapest 1961. 359. 1.

17 Michel Virally: The Sources of International Law. (Sorensen: i. m. 158. 1.)

18 Haraszti—Herczegh—Nagy: i. m. 30. és 276. 1.

19 Tunkin: i. m. 129. és köv. 1.

80 Bokorné Szegő Hanna: A szokásjog helye a mai nemzetközi jogban. Állam- és Jogtudomány, 1971. 4. sz. 91 Lásd erről Herczegh Géza: General Principles of International Legal Order. Budapest 1969.

14