Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
KOZMA FERENC A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről A világgazdaság fejlődését a mai történelmi szakaszban három tényező együttesen határozza meg: a szocialista közösség gazdasági és politikai súlyának fokozatos növekedése, a tőkés világgazdasági szektor súlyos és elhúzódó válságjelenségei s a hatásuk következtében kibontakozó erőteljes törekvés a kapitalizmus stabilizálására, s végül a fejlődő országok fokozott erőfeszítései világgazdasági súlyuk növelése és fejlődésük meggyorsítása érdekében. Követeléseik jelentőségét a korábbi időkhöz képest fokozza, hogy politikai súlyuk az ENSZ-ben megnőtt, egy részüknek — a legfontosabb energiahordozó- és nyersanyagtermelő fejlődő országoknak — gazdasági jelentősége minőségileg megváltozott, más részüknek gazdasági helyzete katasztrofálisan megromlott, részben a nyersanyagárak emelkedése, részben az élelmiszerhiány következtében, élelmezési és fizetési problémáik globális méretűekké váltak. Világgazdasági helyzetük megváltoztatására vonatkozó elképzeléseik az utóbbi évek folyamán összefüggő koncepcióvá álltak össze, amelynek keresztülvitele érdekében a legkülönbözőbb helyzetű, érdekű és politikai törekvésű fejlődő országok között akcióegység jött létre. Az az akciósorozat, amelyet a fejlődő országok kezdeményeztek a világgazdasági rend reformja érdekében, a nemzetközi gazdaság és politika egész spektrumában messze tovagyűrűző folyamatokat indít meg, melyek az elkövetkező években hatással lesznek más folyamatokra is. A szocialista országokban, így Magyarországon is, komoly elméleti kérdés a világgazdaság rendszere megújítási lehetőségeinek vizsgálata, egyrészt azért, mert a világgazdaságnak a szocialista világ is része, s így nem közömbös számára, milyen ütemben, milyen irányban változik, másrészt azért, mert a reformtörekvések a fejlődő országcsoport gazdasági függetlenedéséért és előrehaladásáért folyó küzdelem tényezőjévé s ezáltal a monopoltőke hatalmát világszerte korlátozó tényezővé válhatnak. A szocializmus perspektívái szempontjából tehát a világgazdasági rendszer megújításáért folyó küzdelem kimenetele rendkívül jelentős kérdés. 1. Az imperializmus új világgazdasági stratégiája: újfajta neokolonialista munkamegosztás megteremtése A klasszikus tőkés nemzetközi munkamegosztást a kettős monopolhelyzet jellemezte: — a fejlett tőkésországok a globális munkamegosztásban féltékenyen őrizték ipari (feldolgozási) monopóliumukat ; 15
